Dáma Lovag Erdős Anna
Hófehér kokárda
Magyarországért

Hófehér galamb száll az égen
Hófehér kokárdát
Hozott a csőrében
Azzal  ünnepelve békében


Hófehér kokárdát Magyarországért
Szívünk fölé kitűzve
Békével mentünk szívünkben

Béke téged ünnepelve
Hófehér kokárdával hazánkért

Mi megmutattuk
Bajban,bánatban,vészben
Mi hazánkat nem hagyjuk
Hófehér kokárdával

Szívünk fölé kitűzve
Érted édes hazánk
Vonulunk reménykedve

Reménykedve,de nem reményt vesztve
Lesz még nemzetünknek
Dicső szent ünnepe

Kokárdákkal vonuló milliók ünnepe
Mert eljött megint a tavasz
Tündöklő fényével

Nyílnak mindenütt a virágok
Új tavaszt ünnepelve
Itt van megint szent ünnepünk

Március Tizenötödike ünnepe
Fehér és nemzeti szín kokárdánk kitűzve
Béke menettel téged ünnepelve

 
S megmutatjuk-e gyarló világnak
Lelkünkben még új ünnepek vannak
Új ünnepek,új reménységek

Édes hazánk nem hagyunk elveszni téged
Hófehér kokárdával megyünk
Nemzetünkért,Magyarországért

Édes hazánkért
Reményeink újra feltámadásáért.

Dáma Lovag Erdős Anna

Vízkeresztről szólva

 
Szent az ember mely megkeresztelte
Szent a folyó tiszta vize
Hol Jézus a keresztséget magára vette

Ó folyók,tiszta vizű patakok
Partossak és partalanok
Tisztuljatok meg az emlékét követve
Ne legyen ciánnal,vörös iszappal
Medretek megmérgezve
Tiszták legyetek
Ragyogjon vizetek
Jézus keresztségére
Így emlékezzetek

Ó te hegyoldalon suhogó patak
Dalold az embereknek
Rád vigyázzanak
Had ölelkezz tisztán
Dunával,Tiszával
Mint gyermek anyjával
Hogy elmerüljetek
A Fekete tenger habjában

Ó tavak és tengerek
Tisztuljon meg vizetek
Mint az emberi lélek
Ki magára veszi a keresztséget
Magára veszi,- Jézusnak hála!

LOVAG ERDŐS ANNA

A CSEND

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján

Fogyó hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben

Millió gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva

Elveszett szeretetre rátalálva
Isten velünk van e csendben

Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő

Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes

Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmiben vesznek az álmok

Fájó szívek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben

  Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve

Egy titkos remény hitben
Mert nem haltak meg ŐK

Gondolatban bennünk élnek

Ez ad vigaszt a léleknek

Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel" c.kötetemből.

Dáma Lovag Erdős Anna:

AZ ORSZÁGHÁZ VARÁZSA

Ó országunk gyönyörű háza

Magyarok csipke palotája

Kívül látszik rajtad az idő múlása

Történelmet formáló csatája

Falaid bizony vési időknek vasfoga

Háború ,s forradalom ütötte

Golyók,szilánkok sebhelye

Ablakaid gondos művészek keze munkája

Művészi szobrok,ajtók,oszlopok faragása

Szédítő kupolád aranyos varázsa

Csendet int itt a múlt,a lélek nyugalmat

Szívet dobogtató,büszke izgalmat

Mert szent –e hely ,falaid hallgatnak

Szent István koronája,

           jogarja és kard

Méltóságot,büszkeséget,parancsot ad

Parancsot ad-e hely magasztos léte

Történelmet formáló igazi ereje

Az emberi lélek eltörpül tőle

Mert üzen a múlt a jövőnek véle

Szent-e hely,csak tisztelet érje

Mutatván utunkat,arról le ne térve !

Dáma Lovag Erdős Anna

Így élünk MI !
2OO9.

Harang zúgás már megint nem hallatszik

Félre vertharangokat kongat az idő
Pénz a nyomorral játszik
Tipor a hazug,a számla egyre nő !

Reményeink ismét besározzák
Nem mossa a szégyent le soha
Vízágyú és fagyos eső
Létünk most is mostoha

Egymásra Kaint és Ábelt kiabálunk
Ellopják féltett nyugodt álmunk
Őrült ez a becsapott világ
Szenny és nyomor tapossa otthonát
Még létezünk,de szólni sem merünk !