EGYÜTT BUDAKESZIÉRT FÓRUM

EGYÜTT BUDAKESZIÉRT FÓRUM hírei

2017.05.26-án Fülöp és Evelin névnapon

7 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás

2017.05.26-án Fülöp

és Evelin névnapon

fogadjátok szeretettel köszöntésem.

Sok boldogságot kívánok fenti nevű ismerőseinknek, barátainknak, s a szülinapjukat ünneplőknek!

A Fülöp görög eredetű név, a görög Philippos név rövidülésének a magyar alakváltozata, amelynek jelentése: lókedvelő.

Evelin névnap is több változata is van. Estleg az Éva francia és angol továbbképzéséből terjedt el, vagy kelta-skót eredetű név.

Jelentése: élet, életet adó nő, kellemes, kedves,tetszetős, jókedvű.

Sok- sok Fülöp uralkodott a történelem folyamán,
most II. Fülöp spanyol királyról és a hihetetlenül hangzó – az irodalmat is megihlető történelmi személyekről és Spanyolország un. aranykoráról olvashattok ismertetőt, hiszen ilyen uralkodói körökből való összefüggéseket én is áhítattal olvastam, valamint magyar vonatkozásait…

II. Fülöp (Valladolid, 1527. május 21. – Madrid, 1598. szeptember 13.), ragadványneve: Okos Fülöp. Spanyolul: Felipe II, németül: Philipp II., flamandul: Filips II, franciául: Philippe II, olaszul: Filippo II, portugálul: Filipe II, angolul: Philip II. Ausztriai főherceg a születése jogán, a Habsburg-házból származó uralkodó, Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Mallorca, Szicília, Nápoly, Navarra és Szardínia királya, Barcelona grófja.
1555-től V. Fülöp néven burgundiai herceg, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia hercege, Flandria, Hollandia, Zealand, Artois, Hennegau, Burgundia (Franche-Comté) grófja apja örököseként.
Apja V. Károly német-római császár, kasztíliai (spanyol) király, Szép Fülöp ausztriai főherceg és burgundi herceg, felesége jogán kasztíliai király, valamint II. Johanna kasztíliai királynő fia.
Anyja Izabella portugál infánsnő, I. Mánuel portugál király és Aragóniai Mária kasztíliai infánsnő lánya.
Apja és anyja elsőfokú unokatestvérek voltak. Fülöp I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király dédunokája volt, hiszen az apai nagyanyja, II. (Őrült) Johanna királynő és az anyai nagyanyja, Aragóniai Mária portugál királyné testvérek voltak.
1554–1558-ig Anglia és Írország királya iure uxoris címet viselte a felesége, I. Mária angol királynő jogán, de sem uralkodói hatalommal, sem trónöröklési joggal nem rendelkezett, és nem is koronázták királlyá.
1555/56-ban a Habsburg Birodalom felosztása után apjától csak a spanyol és a németalföldi területeket örökölte, míg a császári koronát a nagybátyja, I. Ferdinánd kapta, amit viszont Fülöp nehezményezett. 1580-tól I. Fülöp néven mint Portugália királya anyja jogán uralkodott.
Fülöp uralkodásának 42 évét „aranykornak” szokták nevezni a spanyol történetírók, a valóságban azonban a király tevékenysége mégsem volt ennyire pozitív: egyfelől a portugál trón megszerzésével, a gyarmati terjeszkedéssel és az oszmánok felett aratott győzelemmel rászolgált erre a kitüntetésre, másfelől viszont országlása több államcsődöt, bürokratikus káoszt, hanyatló gazdaságot és súlyos katonai vereségeket hozott.

Fülöp az apjával ellentétben flegmatikus és középszerű, de kötelességtudó bürokratának bizonyult. Sokat foglalkozott okkultizmussal, erre bizonyíték a könyvtára, amely tele van ilyen könyvekkel. Rettegett a betegségektől, önbizalma ingatag volt. Görcsös megfelelni akarással vitte Kasztília ügyeit. Bigott katolikusként rendeleteivel könnyítette az inkvizíció dolgát,
ezért több tízezer ember esett annak áldozatául – pedig a moriszkók (átkeresztelkedett mórok) nem voltak a török Porta szövetségesei, így az inkvizíció fölöslegesen üldözte őket.
II. Fülöp mindazonáltal így is egy világbirodalmat örökölt meg, az uralma alatt álló területek azonban korántsem voltak egységesek: azon túl, hogy Németalföld, Szicília, vagy mondjuk az amerikai gyarmatok más-más kormányzati formával, eltérő társadalmi-gazdasági viszonyokkal rendelkeztek, az Ibériai-félszigeten sem beszélhetünk egységről, hiszen Aragónia és Kasztília külön királyság volt, saját államtanáccsal és a szuverenitására féltékenyen ügyelő arisztokráciával. Miután a birodalmat lényegében csak a Habsburg dinasztia és II. Fülöp személye kapcsolta egybe, a fentebb bírált túlburjánzó bürokrácia, az egyes tartományok tanácsainak bonyolult rendszere majdhogynem szükségszerűen alakult ki; más kérdés, hogy a király bizalmatlansága, bezárkózásra való hajlama, döntésképtelensége és mindentudásába vetett hite tovább rontott a helyzeten.
1561-ben Madridot tette Spanyolország fővárosává, majd fölépíttette az Escorialt; ez a kolostorpalota sok-sok évig maradt a spanyol uralkodók lakhelye. Fülöp, aki trónörökösként Itáliában, Németországban és Németalföldön is sok időt töltött, 1559 után soha többé nem mozdult ki az Ibériai-félszigetről, és 1563-ban megalapított új székhelyén, a Madrid melletti El Escorialban szinte hermetikusan elzárta magát a külvilágtól. Magatartása odáig vezetett, hogy a Habsburg külpolitikai célok érdekében kivetett hatalmas adók és a király buzgó vallásosságából eredő agresszív protestánsellenesség ódiumát nem a kihelyezett tartományi képviselőknek, hanem Fülöpnek kellett elszenvednie, így uralkodása során számos lázadás robbant ki uralma ellen Németalföldön.
Miután a királyi család beköltözött az Escorialba, Fülöp rendeletekkel kormányzott – valószínűleg azért, mert a fenyegetve érezte magát – kemény politikai stílusának is ez lehetett az oka. Ez az érzés nem volt alaptalan: az ismert világ fele meg akarta buktatni.
A reformáció is állandó ellenfél volt.

Keleten a törökök okoztak gondot, északon a németalföldi lázadók, nyugaton a perui spanyolok, akik egymással is harcoltak. Otthon az aragóniai nemesség kapálózott az abszolutizmus ellen.
Belső ellenfelei ellen hatásos fegyvernek bizonyult az inkvizíció. Külső ellenfelei ellen Alba herceget és önnön féltestvérét,

Don Juan de Austriát küldte, rájuk bízva a sereg és flotta vezetését. A hatalmas sereget csak erősen centralizált ország tudta eltartani. A spanyol gazdaság egyre rosszabb helyzetbe került, ahogy a hazai termékeket kiszorították a beáramló nemesfémek és egyéb olcsó termékek. Az árak mindig magasabbak voltak a folyton emelkedő európai áraknál. A fordított merkantilista politika miatt a nemesfém kiáramlott az országból. A spanyol nemesek ehelyett protekcionizmust szerettek volna. Fülöp látványos politikájának lényegeként állandó sereget állomásoztatott mindenütt, ahová a spanyol korona hatalma elért.

A birodalom hatalmas kiterjedése miatt közvetlenül vagy közvetetten érdekelt volt szinte minden konfliktusban, szinte minden háborújában részt kellett vennie. II. Fülöp idején a spanyol birodalom a világ legerősebb, leghatalmasabb monarchiája volt; európai hegemóniára (túlhatalomra) tett szert.
Spanyol–oszmán háború
A spanyol-török háború az után kezdődött, hogy a török birodalom megtámadta és elfoglalta Málta szigetét. Ez a háború 1565-től 1571-ig tartott. A spanyolok a lepantói csatában megtörték a török birodalom erőfölényét a mediterrán térségben. E háború közben, 1568-ban a moriszkók is föllázadtak az 1491-es granadai szerződés megszegése miatt. A lázadást 1570-ben verték le, ekkor rengeteg moriszkót (átkeresztelkedett mórok) kivégeztek, és elkezdték széttelepítésüket.
Amikor Portugália koronáját megszerezte, az ország már hadban állt
a törökökkel. A spanyolok ugyan békét kötöttek a szultánnal, de Fülöpnek Portugália királyaként (1585-től már nyíltan) újra szembe kellett néznie a törökkel. Ez a harc az Indiai-óceánon súlyos portugál vereséggel zárult.
Portugália és Anglia elleni háborúk
1575-ben pénzügyi csődben volt az ország, ennek ellenére Portugália és Anglia meghódítását tervezgette.
A portugál trónra anyja révén pályázhatott, aki portugál királyi hercegnő volt. Nagybátyja, I. Henrik portugál király halála után, 1580-ban legyőzte a fő riválisát, I. Antalt, akit az angolok támogattak, és 1580. szeptember 9-én portugál királlyá kiáltották, majd a következő évben, 1581. április 16-án Tomarban Portugália királyává koronázták.
Az angol trónon kezdetben sógornője, Erzsébet trónigényét támogatta, miután I. Mária angol királynővel kötött házasságából nem született életképes utód, hiszen Stuart Mária skót királynő angliai trónigényét a Habsburgok ellenfelei, a Valois-k használták fel. Miután azonban a francia–skót szövetség meglazult Stuart Mária és II. Ferenc francia király gyermektelen házassága és a skót reformáció térnyerése miatt, amelyet Erzsébet erőteljesen támogatott, Fülöp egyre inkább szembekerült egykori angol sógornőjével.
Stuart Mária Erzsébet királynő által jóváhagyott kivégzése 1587-ben adta meg Fülöpnek az ürügyet az angliai invázióra.
A Nagy Armada, az egyesült spanyol-portugál flotta elkezdett felkészülni az angliai tengeri haderő felmorzsolására.

1587-ben Francis Drake, a kalóz admirális gyülekezőhelyén lepte meg a flottát saját hajóival, amelyekkel sikeresen elpusztított néhány horgonyzó hajót. Ennek ellenére a flotta 1588-ban elkezdte az Anglia elleni inváziót. Itt mutatkozott meg először az angol flotta erőfölénye. Az erőfölényüket nem a nagyobb tűzerőnek, hanem a hajóik méretének kisebbségének köszönhették, mert a kisebb hajókkal könnyen körbejárták a hatalmas spanyol gályákat.
Ebben a háborúban pusztult el a Nagy Armada fele, ehhez hozzájárultak a kegyetlen tengeri viharok, amelyek Anglia malmára hajtották a vizet.
Ezután sem mondott le Fülöp Anglia meghódításának tervéről.
Ebben egy újabb anyagi csőd akadályozta meg 1596-ban nagyratörő terveinek megvalósítását az Angliától elszenvedett vereségek és a francia vallásháborúkban való költséges részvétel mellett.
A IV. Henrik francia királlyal folytatott kimerítő, vesztes háború akadályozta meg. 1598-ban II. Fülöp és IV. Henrik aláírták a vervins-i békeszerződést, amelyben az idős II. Fülöp lemondott francia trónigényéről és csapatait kivonta Franciaországból.
Ugyanezen év szeptemberében Fülöp is meghalt.
Gyermekei közül nyolc született élve és sokuk még hétéves kora előtt meghalt. A trónon fia, III. Fülöp követte, aki valóban kisszerű politikus volt és kegyenceivel irányíttatta az országot.
Házasságai és gyermekei
- Első felesége Mária Manuéla portugál infánsnő (1527–1545), III. János portugál király lánya, gyermekágyi lázban halt meg, 1 fiú:
• Károly (1545–1568) Don Carlos, Asztúria hercege, trónörökös.
1545. július 8-án született Valladolidban Don Carlos, Asturia hercege, II. Fülöp spanyol király tragikus sorsú fia. Don Carlos a valóságban korántsem volt az a tisztaszívű, elnyomás ellen lázadó szabadsághős, akinek Schiller drámája és Verdi operája révén a köztudat elkönyvelte. Terhelt családból származott, a gyakori rokonházasságok miatt a szokásos nyolc helyett csak négy dédszülője volt, azok közül is kettő őrületre hajlamos nővér. A természeténél fogva hideg II. Fülöp hűen betartotta apja, V. Károly intelmét: ne élvezetből házasodjon, hanem hogy utódokat nemzzen. Carlosnak az anyai szeretetet is nélkülöznie kellett, mert a portugál Mária Manuéla a gyermekszülésbe belehalt. A beteges, púpos, tyúkmellű és sánta gyermek testi és szellemi fejlődése is visszamaradt, beszélni csak ötévesen kezdett, akkor is dadogva és kásásan. Vélhetőleg a születéskor elszenvedett agykárosodása miatt agresszív és szadista hajlamai voltak, már csecsemőként beleharapott szoptatós dajkái mellébe. Kilencévesen gyerekeket, szolgákat és állatokat kínzott, állatokat égetett el elevenen. Másik szenvedélye az evés volt, így az alacsony és sovány fiú már serdülőként elhízott. Rangjának és származásának teljesen tudatában volt, ha valamit a fejébe vett, attól semmi és senki nem tudta eltántorítani.
Irodalmi „hősként” Friedrich Schiller drámája szolgált, mely 1787-ben jelent meg. Verdi A Don Carlos Giuseppe Verdi ötfelvonásos operája. Szövegét Friedrich Schiller drámája nyomán Joseph Méry és Camille du Locle írta. 1867. március 11-én mutatták be a párizsi operaházban. (Játszódik az 1560-as években, az első felvonás Franciaországban, a többi a spanyol királyi udvarban. A szereplők valódi történelmi személyek. II. Fülöp király tette meg fővárossá Madridot, s építtette az Escorial palotát, ahol a spanyol uralkodók laktak. Első feleségétől született fia Don Carlos a főszereplő…)
Verdi: Don Carlos - Szabadságkettős - Bende Zsolt, Simándy József
https://www.youtube.com/watch?v=CJpzGuku2FE
László Polgár - Don Carlo - Ella giammai m'amò https://www.youtube.com/watch?v=Rqdf7H3DK80

1555-ben apja II. Fülöp néven lépett a spanyol trónra és azonnal nekilátott fia kiházasításának. Végül a francia Erzsébet mellett kötött ki, majd váratlan fordulattal ő vette el a fiának kiszemelt arát. A legenda szerint Erzsébetnek viszonya volt mostohafiával, de ez a körülményeket figyelembe véve erősen valószínűtlennek tűnik. Don Carlost nem lehetett rávenni a tanulásra, és bár az udvaroncok azzal érveltek, hogy "a Habsburg gyerekek későn érnek", az infánst érettebb korában sem érdekelte az evésen-iváson és a nőkön kívül semmi. 1562-ben beíratták az egyetemre, de ott csak egy szolga lánya keltette fel érdeklődését. Utána járkálva a sötétben leesett egy lépcsőn és súlyos fejsérülést szenvedett, eszméletlen volt, amikor rátaláltak. Állapota az imádságok és az orvosi kezelés ellenére sem javult, így végül egy száz éve halott szentéletű barát múmiáját fektették ágyába. A szokatlan gyógymód használt, Don Carlos magához tért, de soha nem gyógyult meg.
- Második felesége I. (Tudor) Mária (1516–1558) angol királynő,
- Harmadik felesége Valois Erzsébet (Izabella) francia királyi hercegnő (1545–1568), II. Henrik francia király és Medici Katalin lánya, 3 gyermek:
• Izabella Klára Eugénia (1566–1633), a németalföldi tartományok uralkodója, férje VII. Albert ausztriai főherceg (1559–1621), magyar és cseh királyi herceg, a felesége jogán a németalföldi tartományok uralkodója, II. Miksa német-római császár fia, 3 gyermek (meghaltak kiskorukban),
• Katalin Michaéla (1567–1597), gyermekszülésbe halt bele, férje I. Károly Emánuel savoyai herceg (1562–1630), 10 gyermek,
- Negyedik felesége Habsburg Anna ausztriai főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő (1546–1580), II. Miksa német-római császár leánya, az 5. gyermeke szülésének szövődményeibe halt bele, 5 gyermek:
• Ferdinánd (1571–1578) gyermekként meghalt
• Károly (1573–1575) gyermekként meghalt
• Diego (1575–1582) gyermekként meghalt
• Fülöp (1578–1621), III. Fülöp néven kasztíliai (spanyol) király, felesége Habsburg Margit (1584–1611) ausztriai főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, II. Károly stájer és karintiai herceg lánya, 8 gyermek
Így eshetett meg az a paradoxon, hogy a világ leggazdagabb birodalma szinte állandóan pénzszűkében volt, hatalmas arany- és ezüstszállítmányai dacára kölcsönök felvételére és a lakosság mind nagyobb fokú megadóztatására kényszerült, mi több, számos alkalommal az államcsőd rémével is szembe kellett néznie. Fülöp „hedonista” gazdaságpolitikája az 1590-es évekre oda vezetett, hogy a királyság bevételeinek 40%-a a felhalmozott adósságok törlesztésére folyt el. A fülöpi aranykor tehát valójában múló dicsőséget hozott, hiszen a felelőtlen pénzszórással egyenes út vezetett Spanyolország 17. századi hanyatlásához.
Fülöp, aki buzgó vallásosságával és kötelességtudatával a nehezen forgó bürokratikus fogaskerekek legnagyobb homokszeme volt, a hatalmi politika terén sem tudott sokkal több eredményt felmutatni annál a pillanatnyi csillogásnál, ami uralkodását jellemezte.
Felmerül tehát a kérdés, hogy az „okos” jelzővel illetett és a „spanyol aranykorral” összekapcsolt uralkodó tevékenysége mennyiben felel meg annak az eszményképnek, amit az utókor felépített?
Tény és való, hogy a hosszas betegség után, 1598-ban elhunyt király 42 éves országlása során csupán a kedvező adottságoknak köszönhetően tudta megtartani és gyarapítani a Spanyol Birodalmat, közben pedig rengeteg erőforrást és lehetőséget tékozolt el.
A mérleg másik serpenyőjében viszont mégiscsak ott szerepel, hogy II. Fülöpnek köszönhetően a spanyol monarchia egyesítése sikeresen véget ért, az Oszmán Birodalom elvesztette földközi-tengeri hegemóniáját, Franciaország és a mai Belgium pedig a katolicizmus bástyája maradt. Fülöp emellett mecénásként és páratlanul művelt uralkodóként komoly érdemeket szerzett a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában, az e téren elért eredmények pedig – úgy vélem – kellő jogalapot szolgáltatnak ahhoz, hogy országlását mégiscsak „aranykorként” értékelhessük…