Urunk mennybemenetelének napján

és Orbán névnapon

2017. május 25-én

 

Urunk mennybemenetele: Győr, Szent Iván Templom - Szőnyi István alkotása

 

 

Az Orbán név a  latin Urbanus névből ered. Jelentése: városi.

Híres Orbánok: I. Orbán pápa,

avagy Szent Orbán.

 

 

 

Sok boldogságot kívánok fenti nevű ismerőseinknek, barátainknak, s a szülinapjukat ünneplőknek!

 

 

 

 

 

Népszokásokat ismertetnék elsőként,

ezt követően Urunk mennybemeneteléről a megjelölt források szerint,

mik igazán figyelemre méltóak.

(szerk. olgi)

 

 

 

Szent Orbán, a szőlő, a szüretelők, vincellérek és kádárok védőszentje.

A hagyomány szerint pápaként

ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját aranyból vagy ezüstből készítsék.

A szőlőhegyeken a kései fagyok, egyéb időjárási pusztítások ellen Orbán szobrokat állítottak.

Ha jó idő volt, szobrát borral lelocsolták, felvirágozták, kaláccsal megajándékozták.

Ha viszont hideg, fagyos idő köszöntött be, néhány helyen megdobálták, megvesszőzték a szent szobrát.

A hiedelmek szerint ugyanis savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő.

Monokon, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt templomban őrzik Szent Orbán vértanú ereklyéjét.

 

A mennybemenetel ünnepe

 

Áldozócsütörtök, áldozónap;

Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini;),

húsvét után a 40. nap.

 

Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte.

 

Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került.

A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó

körmenet szokása. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt;

 

ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök.

 

Ábrázolása csak 400 körül kezdődött, két típusban:

1. A késő-antik apoteózis-képek mintájára a bizánci művészetben alakult ki a mandorlás mennybemenetel. A trónon ülő, ritkán álló Krisztust mandorla veszi körül és angyalok emelik/kísérik az égbe.

E képeken legtöbbször Mária is jelen van. A Nyugati Egyházban is előfordul (Róma, S. Clemente, 9. század közepe); legtöbbször timpanonokban (Chartres, 1145).
2. Krisztus az égből feléje nyúló istenkezet megragadva megy az égbe. Főként a Nyugati Egyház képtípusa. Első példáin a föltámadáshoz kapcsolódik (elefántcsonttábla, München, Nemzeti Múzeum, 400 k.). A kép alsó felében látható az üres sír az alvó őrökkel és a három Máriával; felső részében Krisztus a tanítványok közül emelkedik az égbe. A karoling művészetben szinte kizárólagos e képtípus a föltámadás nélkül. Krisztus néha orante áll. 1000 körül alakult ki az eltűnő Krisztus képtípus: Krisztus alakjának nagyobb részét már felhő takarja, legtöbbször csak a lábai láthatók; Mária és az apostolok térden állva néznek utána. A 14. század elejétől Krisztus már nem is látható, csak a földben hagyott lábnyomai. E típus Angliából származott.

A bizánci művészetben a képeken a felületet két mezőre osztják, a felső mezőben négy szárnyas, mennyei lény emeli az égbe a mandorlában levő Krisztust, az alsó képmezőben sorakoznak az Istenanya és az apostolok.

Forrás: http://reformatus.hu

Az áldozócsütörtök elnevezés magyar szóalkotás, amit mi, protestánsok, továbbra is használunk. A Feltámadott „negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1,3). Ugyanazok a tanítványok, akik a húsvéti feltámadás tanúi voltak, látták a Mestert felemeltetni a mennybe: „felhő takarta el őt a szemük elől.”

(ApCsel 1,9) Akiket tanúként a földön hagyott, meg is áldotta ezekben a pillanatokban,

és azok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe (Lk 24,50–51), hogy várják az ígéretek beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét.

A feltámadás hitével és tapasztalatával indultak a tanítványok a tanítvánnyá tétel küldetésére (Mk 16,14–18, Mt 28,16–20). Márk evangéliumában pedig fontos teológiai összegzést is olvasunk: „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”

(Mk 16,19) Az Apostoli Hitvallás szerint a mennybemenetel tanulsága és jelentősége a múlt, a jelen és a jövő összetalálkozásaként foglalható össze: „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”

A korai egyházi atyák prédikációikban szépen jellemzik e jeles napot: „az ünnepek ékessége és befejezése dicsőséges és örvendetes nap.” Valóban, mivel ez az ünnep nem csupán búcsúvétel, hanem beteljesedés, ezért az öröm dicsőséges ünnepe, hiszen „van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1), és az Isten jobbján ülő meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus „esedezik is érettünk” (Róm 8,34). Egy közbenjáró van „Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5), aki egyúttal az új szövetség közbenjárója is, és főpapként áthatolva az egeken megindul gyarlóságainkon (vö. Zsid 4,14–16; 9,15; 12,24). Az önmagát testet öltésében megüresítő, szolgai formát magára öltő Urat Isten felmagasztalta, és minden név fölött való nevet adományozott neki, amelyre minden térd meghajol a világmindenség egészében (vö. Fil 2,6–11). A genfi zsoltár magasztaló énekének szavaival élve: „Mert noha ül nagy magasan, / De lát nyilván alatt valókat.” (RÉ 138,3)

A keresztyén egyház legősibb ünnepei között tartjuk számon a mennybemenetel napját, habár a kezdeti századokban különböző napokon emlékeztek meg a feltámadott Krisztus mennybemeneteléről a húsvét és pünkösd közötti időszakban. Ágoston egyházatya (†430) egyik levelében már arról tudósít, hogy Urunk szenvedését, feltámadását és mennybemenetelét, valamint a Szentlélek eljövetelét évenként megünneplik szerte a világon.

A korai egyházi atyák prédikációikban szépen jellemzik e jeles napot: „az ünnepek ékessége és befejezése dicsőséges és örvendetes nap.” Valóban, mivel ez az ünnep nem csupán búcsúvétel, hanem beteljesedés, ezért az öröm dicsőséges ünnepe, hiszen „van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1), és az Isten jobbján ülő meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus „esedezik is érettünk” (Róm 8,34). Egy közbenjáró van „Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5), aki egyúttal az új szövetség közbenjárója is, és főpapként áthatolva az egeken megindul gyarlóságainkon (vö. Zsid 4,14–16; 9,15; 12,24). Az önmagát testet öltésében megüresítő, szolgai formát magára öltő Urat Isten felmagasztalta, és minden név fölött való nevet adományozott neki, amelyre minden térd meghajol a világmindenség egészében (vö. Fil 2,6–11). A genfi zsoltár magasztaló énekének szavaival élve: „Mert noha ül nagy magasan, / De lát nyilván alatt valókat.” (RÉ 138,3)

A keresztyén egyház legősibb ünnepei között tartjuk számon a mennybemenetel napját, habár a kezdeti századokban különböző napokon emlékeztek meg a feltámadott Krisztus mennybemeneteléről a húsvét és pünkösd közötti időszakban. Ágoston egyházatya (†430) egyik levelében már arról tudósít, hogy Urunk szenvedését, feltámadását és mennybemenetelét, valamint a Szentlélek eljövetelét évenként megünneplik szerte a világon…”

 

 

 

[CHristus kínt szenvede mi büneink-ért…]

(részlet)

 

CHristus kínt szenvede mi büneink-ért, Fel-támada hiveinek igazúlásá-ért. Fel-támadás-után Szüz MARIA-nak, Meg-jelenék, és az-után Szent Tanitványinak. Negyven-nap bé-telvén, az Olaj-hegyre, Tanitványival fel-menvén, onnan Menybe méne.

 

Mit is ír erről a Biblia?

 

 

„Biblia – ApCsel 1,1-11 – Urunk mennybemenetele

Szent István Társulati Biblia

Előszó

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe.

Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él:

negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

Jézus mennybemenetele

Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről – úgymond – tőlem hallottatok:

Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.”

Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”

„Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket.

Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük

 fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel?  Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét,

 amint szemetek láttára a mennybe ment.”

 

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

(részlet)

Áldozócsütörtök az Érdy- és Vitkovics-kódexben áldozónap, régi erdélyiek ajkán áldozó, áldozónap; moldvai csángó népünknél iszpász, Jézus mennybemenetelénék ünnepe, egyúttal több régi templomnak búcsúnapja.

Számos középkori egyházunk, kolostorunk a Megváltó (Salvator) oltalmába ajánlotta magát. Így a bencés Szekszárd (1061), Kapornak (XII. század), Lekér (1340), a pálos Batina (Kiskőszeg, 1334), továbbá Derzs (1393), az újkorban Pozsony (jezsuiták, 1672), Bazin (kapucinusok, 1674), Léva (ferencesek, 1677).

A búcsút a középkorban még áldozócsütörtökön tartották, de a XV. századtól Urunk színeváltozása ünnepén is. Ezt az áttételt elsősorban az obszerváns Provincia Salvatoriana szorgalmazta. Számos búcsjáróhelyünknek (Gyűd, Mátraverebély, Radna) a keresztjárónapokat követőleg  - áldozócsütörtök az évkezdő nagy ünnepe.

 

Káldi György: Urunk mennybemenetele

(részlet)

„…Ami a helyet illeti: Urunk nem Jeruzsálemből ment fel mennybe, hanem a váras kívül és mezős helyen való magas hegyről; azért I. Hogy mindnyájan, akik előtt akart felmenni, minden akadály nékül láthatnák. II. Hogy azok ne látnák, akiket tudott méltatlanoknak lenni az olyan jeles dolgoknak látására, az ő hitetlenségökért.

 III. Azzal alázatosságát is jelentette, mert noha délkorban és sok nép előtt akart a keresztfán gyalázatos halált szenvedni, mindazáltal dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét kevés embernek jelentette meg, arra tanítván bennünket,

 hogy e világnak se dicsőségét ne kívánjuk, se gyalázatjától ne féljünk…”

 

István király intelmei

(részlet)

Csodálatos, ma már nekünk valóságok kincs –e nyelvezet,

 miként az „intelem” szavai szólnak. Szerk.: olgi

„…De mikoron az kegyelmes úr Isten meg akarta volna nyugotni az sok munka után

 ő hív, szerelmes szolgáját, először illyen nemő mennyei csodával akará az ő szent halálát ki jelenteni. Az időben mikoron írnának ezer huszon két esztendőben, nagy sok égetések lesznek vala ez országban, nagy feld indulások és Áldozó másod napján olly mint tiz hóra felé két fényes napok láttatának az égen. De annak utánna eggyé lének esmég. Kik sirattyák vala az szent királnak halálát és ez szegén országnak halála után való veszedelmét, kik mind bel telének, mint az ország krónikájában meg vannak írván….”

Néhány verset idézek.

 

Kyrie

(részlet)

 

Kinek nagy jrgalmassága, Christus altal ez uilágra, Szallott szent érdemeért, hogy meg-hólt bünejnkért. Légy mi uelünk e' szent napon, Vigadgyunk jelen uóltodon: Szent Léleknek malasztjt, öntsd reánk s-ajándékit. [A Christus menybe fel-méne…]   (részlet) A Christus menybe fel-méne, szent dicsösségébe. Sok nyomorúság után; A ki léuén ez Világban, szenuedet mint bárány érettünk fáraduán. Szomorkodtak Apostolok, midön ö szent Vrok; Nagy kjnokban meg-hala. Viszont midön fel-támadot; kj mondhatatlan öröm, uigasztalá ököt. Megént hogy menybe fel-méne, bánatban esének; De Szent lelket el-uéuén menyböl, igen öruendesztek, És sebes tüz modra, prófétalni kezdtek…”   Reményik Sándor: Kicsi menyasszonyok   (részlet) Kicsi lányok: kicsi menyasszonyok Jöttek ma itt is, ott is szembe vélem, Fátylasan, koszorúsan, nagyosan, Tiszta fehérben. Csupa-csupa kicsi fehér menyasszony… Jártak az utcákon, a tereken, Fehér volt tőlük város és világ, – De valamennyi: vőlegénytelen. Vagy talán mégsem… mert a vőlegény Láthatatlanul köztük lebegett, Mint egy májusi mély lélekzetvétel, Mint egy pünkösd előtti lehelet. A templom előtt áhítattal álltak, S oly furcsa áhítattal néztem én: Bérmáló lánykák, első áldozók, Mennyi menyasszony, – s csak egy vőlegény. Ezen az egyen nem lehet vitázni,   Mennyi menyasszony, – s csak egy vőlegény. Ezen az egyen nem lehet vitázni, Ez az egy mindíg, mindenkire vár, A Tavasz ő, a Szentlélek maga, Örök ifjúság, mennyből jött sugár. Zenghet aztán Énekek éneke: Valódi nászok bíbor kardala, Ily üveg-hangon nem zeng semmi már, Mint ez a májusi litánia. És jöhet aztán a tündérkirályfi, Akkor sem lesztek ilyen boldogok, Fehér virágok, első áldozók, Vőlegénytelen kis menyasszonyok.

Forrás: Startlap.hu, http://reformatus.hu, http://naptarak.com/naptarak_katolikus_mozgo, http://jelesnapok.oszk.hu, http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/unnepek/urunk-mennybemenetele/, http://felvidek.ma/2017/05/ez-a-jezus-aki-kozuletek-folment-a-mennybe/,

http://turul.info/napok/urunkmennybemenetele,

 

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia