2020.július 4-én Mikola András Nagybányai festőművész halálának

50. évfordulóján

 szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

Emlékezzünk Mikola András nagybányai festőművész halálának

50. évfordulóján jelenkorunk

kiváló festőművészére.

A Romániához tartozó Erdélyben, a particumban született

és halt meg éppen 50 éve.

Mikola András  (Nagypeleske, 1884 - 1970. Nagybánya) magyar festő,

a nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles tájképfestő művésze és mestere.
 Festészetét a nagybányai hagyományok, a plein air, a természetszeretet,

a tájképfestés jellemezte.

Paul Cézanne festészete nagy hatást gyakorolt rá. Stílusában a naturalizmus és az impresszionizmus ötvöződött. Fényfoltokkal érzékeltette a nagybányai dombos táj, s a föléje boruló kék ég atmoszféráját. Sajátos volt finom, majd egyre erőteljesebb színvilággal hatott.
-    Pályája elején jogot hallgatott Debrecenben de hamarosan kiderült, hogy „csak” a rajz és a festés érdekli. Rajzolni, festeni tanult 1902-től a nagybányai művésztelepen.

  Ezt követően 1905-től Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájában, később a budapesti Képzőmóvészeti Főiskolán. Ösztöndíjakkal  Párizsba, a Julian Akadémiára és a Delécluse Akadémiára nyert felvételt.

Hazatérve a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett előbb Székely Bertalan, majd Ferenczy Károly osztályában.
-    Az 1910-es évek elején ugyancsak ösztöndíjakkal eljutott Olaszországba és Németországba is.

-        Mesterei voltak Ferenczy Károly, Réti István.
-     Alkotói periódusának fénykora az 1910-es évekre esett.
- 1913-ban Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton,  ezt követően telepedett le végleg Magyarországon.
-    Az 1920-as évek elején a Szinyei Merse Pál hatására -Thorma János visszavonulásakor- a Nagybányai Festők Társasága tagjai közé választotta.
-    1927-ben egyhangúlag a Nagybányai Festők Társaságának      elnökévé választották.               Krizsán Jánossal, Ziffer Sándorral korrigálta a nagybányai képzőművész növendékek munkáit 1944-ig.

Számos kiváló tanítványuk volt,

köztük Agricola Lídia.
-    Első kiállítása 1908-ban Budapesten  a Könyves Kálmán Szalonban, majd 1910-ben a Műcsarnokban volt.

Egyéni kiállítása volt 1926-ban a budapesti Ernst Múzeumban,

1932-ben Kolozsvárt.

1944-ben részt vett a Szinyei Merse Pál Társaság kolozsvári kiállításán.
-    Elnöki tisztségét Nagybányai Festők Társaságában1937-ig, az NFT-nek a nacionalista támadások következtében történt megszűnéséig tartotta meg.
-    A tanítást azonban Krizsán Jánossal együtt később is vállalta (1940-44).    A nehéz történelmi időkben védelmezője és fenntartója lett a nagybányai kolónia hagyományainak!
-    A II. világháborút követően          visszavonultan élt.                             A világháborút követően csak

1957-ben kapcsolódott be ismét a művészeti életbe.
-    A magyarországi közönség utoljára 1962-ben találkozhatott huszonhárom művével a MNG-ben megrendezett Nagybányai festők kiállításon.
Műveiből 1961-ben Nagybányán, 1964-ben Bukarestben szerveztek gyűjteményes kiállítást.

Magas állami kitüntetéseket kapott:

-az Érdemes Művész címet (1964)

-és az RSZK Csillaga érdemrendet (1966).

Emlékirataiban pályaalakulásáról, tanulóéveiről, párizsi és itáliai élményeiről számolt be,

és festőtársairól rajzolt

megelevenítő képet.

Visszaemlékezései előbb folytatásokban (*Utunk, 1968),

majd kötetbe válogatva jelentek meg (Színek és fények. Kv. 1972).

Thorma János festőművész "Napló"-jában jelentős kordukumentum jelenünk számára.

Érdemes elolvasni! (szerk.)

Idézek: "...Thorma   János  naplója  Naplóírással   —   tudomásunk   szerint   —   a   nagybányai   Szabad   Festőiskola   mesterei,   egykori   tanítványai   közül  

kevesen   foglalkoztak.  

Réti   István,   az   alapító   tagok   egyike   ugyan   kivételt   képez   olyan   értelemben,   hogy    ő   volt    a   festőkolónia    „teore-tikusa.

     A   nagybányai       művésztelepről         írt  könyve   még   napjainkban   is   társtalanul   áll   e   jelentős   művészeti   központ   történetének   összefoglalása   terén.   Mikola    András    Színek     és   fények     címmel   közreadott   emlékiratainak   megírásához,  

amint   ő   maga   is   megfogalmazza,    „több   oldalról   történt   felszólításra   és   baráti   ösztönzésre"    kezdett. .."

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00497/pdf/EPA00458_Korunk_1979_03__203-208.pdf

Képeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Rippl-Rónai Múzeum Kaposvárott, számos köz- és magángyűjtemény Romániában. Emlékét a később született utódok és művészetszeretők,

s akik tanulmányozzák alkotásait.

Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia
Forrás: MIKOLA András: Színek és fények, Kolozsvár, 1972.; wIKIPÉDIA
Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. Murádin Jenő: "Az utolsó nagybányai." *Igazság 1970. júl. 14. Banner Zoltán: A természet ura. *Utunk 1970/29.
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/mikola-andras-76E2F/
http://www.nagybanya.ro/hir/50-eve-hunyt-el-mikola-andras-festomuvesz,
https://lexikon.kriterion.ro/szavak/2867/;
 https://budapestaukcio.hu/mikola-andras/festo
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00497/pdf/EPA00458_Korunk_1979_03__203-208.pdf