907 június derekán

megindult a támadás,

amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán.

A déli parton a ‘ gyengébb ‘ ,

kb. 40ezres szárny;

a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp

míg AZ északi parton

egy jó 45 ezres főerő AZ elit.

Árpád,

a törzsszövetség fejedelme

AZ egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.

A törzsszövetség egyesült főerejét

– 40.000 lovas – négy részre osztotta.

Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény

régi sztyeppei hadszervezési szokás.

Az elsőt Árpád, Ő maga vezette,

a többit pedig fiaira bízta:

Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35).

Emellett természetesen AZ egész hadműveletet irányította.

Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként

AZ inváziós flotta sorsa pecsételődött meg:

gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában

100%-OS, élőerőben kb. 95%OS veszteséget a hajóhad.

Másnap

AZ elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000 ember/

A csata utáni éjjel

Árpád

elrendelte

az

átkelést teljes csendben.

Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal AZ ellenséges sereg ‘ orra előtt ‘ , éjszaka,teljes csöndben!!!

(A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.)

Az átkelés annyira sikerült,

hogy hajnalban

AZ ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt

majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére

szó szerint

halomra pusztult

a pozsony körüli síkságon.

A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a Magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony volt:

Ennsburg váráig

meglepően kevesen jutottak el.

A vár alatti síkon felvonuló

Magyar haderőre rátört

a királyi őrség és tartalék

de a színlelt visszavonulással

Magyar részről

a német üldözők csőbe futottak

mert a környező erdőkből kitörő

Magyar lovasság a megforduló

főerőkkel őket is legázolta.

A német király olyan gyorsan menekült,

hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt

/grófok, püspökök tucatjai/.

A csata következménye,

hogy a Magyar határ AZ Enns folyó lett

(Ober Enns – innen a meséink

‘ Óperenciás tengere ‘),

valamint hogy idegen sereg

130 évig nem mert Magyarország

felé fordulni.

Szent István idején először,

de akkor ugyanígy jártak csak

a Vértes hegységben.

Árpád

fejedelem két fiát vesztette

és Ő maga is halálos sebet kapott

és pár hét múlva meghalt

  a hazáért.

Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe

– a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe – nyugodjék örök békében!

A 907 -es

pozsonyi csata

hivatalos tananyag

AZ Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on.

Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.