A JERUZSÁLEMI SZENT LÁZÁR

KATONAI ÉS KÓRHÁZI LOVAGREND

 

A JERUZSÁLEMI SZENT LÁZÁR KATONAI ÉS KÓRHÁZI LOVAGREND a világ 37 országában müködik

A JERUZSÁLEMI SZENT LÁZÁR KATONAI ÉS KÓRHÁZI LOVAGREND MAGYAR NAGYPERJELSÉG,
A Szent Lázár Lovagjainak Magyar Szövetsége a magyar törvényeknek megfelelően bejegyzett,

legális szervezete.

+ + +

A Szt.Lázár Katonai és Kórházi (Ispotályos)

Rend egyike azon lovagrendeknek,

amelyek túlélték a Jeruzsálemi Királyság bukását

és a kereszteslovagok sikertelen törekvését

a Szentföld visszaszerzésére az iszlám fennhatóság alól.

Elvileg a Rend nevében és hagyományaiban

megmaradt katonai lovagrendnek,

de egy rövid, XVII. századi epizódtól eltekintve,

semmilyen katonai szerepet nem játszott

1291 (Akko eleste; lásd a Rend történetét) után.

A Szt.Lázár Lovagrend egyike a legrégebbi európai lovagrendeknek, eredete a keresztes lovagok történelmi megjelenéséig

nyúlik vissza. XII. századi alapításától kezdve,

a Rend tagjai két eszmének szentelték életüket

és tevékenységüket:

- a lepra rettegett betegségében szenvedők segítésének

- és a keresztény hit védelmének.

Mai korunkban a Jeruzsálemi Szt.Lázár Katonai

és Kórházi Lovagrend egy nemzetközi, független, önkormányzó testület,

saját alkotmánnyal;

leginkább egy alkotmányos királyság berendezkedéséhez és struktúrájához hasonlítható.

Az említett alkotmány szerint

a Rend hangsúlyozottan nem politikai, ökumenikus,

azaz nem felekezeti szervezet,

miután nyitott minden keresztény hitet valló férfi és nő számára egyaránt,

akik tagjai valamely keresztény felekezetnek.

A Rend nemzetközi tagságában találunk római katolikus, anglikán, protestáns, orthodox, egyesült, ősi katolikus, új-apostoli és más keresztényeket,

akik életükkel, vagyonukkal és megbecsültségükkel képviselik a keresztény eszméket.

A Rend hagyományainak megfelelően keresztény lovagrendként szerveződött és Londonban lett bejegyezve

Anglia törvényei szerint.

 

Rend egyszerre a könyörületesség harcos rendje és ispotályos rend a szegények és betegek segítésére és fölkarolására.

Célja a keresztény hit megőrzése és védelme, megsegíteni a szegényt, a beteget és a haldoklót, támogatni és fenntartani a keresztény lovagi eszmét és követni Krisztus,

valamint az Anyaszentegyház minden tanítását.

A Szt.Lázár Lovagrend a jelenlegi Német Lovagrendet

(„Deutscher Orden") nem számítva, manapság a legkisebb valamennyi létező lovagrend között.

Tagsága körülbelül ötezer fő

a világ öt kotinensén.

A Rend úgy tekint saját magára mint olyan keresztény lovagrendre, amelynek gyökerei

visszanyúlnak a Szentföldig,

a keresztesháborúk és a Jeruzsálemi Királyság koráig.

Történet

A Szt.Lázár Lovagrend, egyébként a legrégebbi, folyamatosan muködő lovagrend szülőhelye ősi hagyomány szerint egy lepra-kórház volt,

amelyet Jeruzsálem falain kívül az a Hyrcanus János 1 főpap építtetett,

aki Kr.e. 135-105-ig

uralkodott a zsidó nép felett.

 

Normandia hercegének, a későbbi II. (Jó) János 2 francia király 1343-ban kiadott pátense igazolja, hogy a testvérületet (rendet)

Kr.u.72-ben alapították.

 

Mindenesetre, elismerten létezett a IV. században, amikor görög és örmény bazilita (Szt.Bazil reguláját követő) szerzetesek kórházként muködtették Jeruzsálem

falain kívül.

 

Specialitásuk volt leprások és más bőrbetegségben szenvedők ápolása

és kezelése.

 

Később, a keresztes háborúk idején, amikor a különböző,

Szentföldön harcoló lovagrendek esetlegesen leprában megbetegedő tagjai kerültek falaik közé,

váltak Szent Lázár Renddé és alakult ki a Katonai és Kórházi Lovagrend.

 

A megbetegedett lovagokat így el lehetett különíteni az egészségesektől, ugyanakkor a jól szervezett testületben továbbra is hasznosíthatták

harci képességeiket,

hiszen a lepra mint lassú, hosszú lefolyású betegség, nem akadályozta meg, hogy továbbra is kitunő katonák maradjanak.

 

A lovagok meg tudták védeni a szerzeteseket a szaracénokkal szemben, viszont a szerzetesek is biztosították a lovagok részére az akkor lehetséges legjobb orvosi ellátást.

 

Miközben a Rend muködését inkább a kórházi tevékenység dominálta, a Szt.Lázár lovagok számos

csatában is részt vettek.

 

A Rend minden egyes tagja elesett 1291- ben az Akko 3 (Acre) melletti nagy csatában,

amikor hátvédként fedezték a keresztény csapatok visszavonulását.

 

Ez az esemény késztette a pápát egy dekrétum kiadására,

amely kimondta, hogy a nemes Rend Nagymesterének nem kell többé az addigi hagyományok szerint,

leprásnak lennie.

 

A rend annyira megbecsült volt ebben az időben még ellenfelei által is, hogy Szaladin szultán, miután a kersztesek vereségét követően elfoglalta a Szentföldet, a Rend kórházait személyes védelme alá helyezte.

Ez az oka annak, amiért a tisztelet

és hála jeléül,

az arabok (a próféta) zöld színét választották a Rend hivatalos színének.

A XIII. században a Rend megtalálta útját Európába és gyökeret vert Franciaországban, az akkori Németföldön, Sziciliában,

Itáliában és a Brit Szigeteken.

 

Angliában István király 4 uralkodása alatt jelentek meg először, amikor Lancashire grófság Burton városában alapítottak kórházat, innen nevezték később őket „burtoni lazaristáknak" (Burton Lazars).

 

 

1177-ben II.Henrik 5 angol király kiváltságoslevelet állított ki a Rend részére, amelynek egy másolata ma is megvan.

 

A Rend virágzott az ezt követő időszakban, számos kórház és kommenda jött létre Angliában,

volt idő, amikor 95 leprosium

(lepra kórház) is volt a Rend birtokában.

Az akkor még független Skóciában is nagy tekintélynek örvendtek I.Róbert

6 király uralkodása idején.

VIII. Henrik 7 , miután megszüntette a szerzetesrendeket Angliában,

nem kerülték el figyelmét a kórházi rendek sem, megtiltotta mind

a Szt.Lázár, mind a Szt.János Lovagrend tagjainak

a rendi öltözék

és bármilyen más megkülönböztető rendi cím viselését.

 

Ezt követően angol és skót lovagok a kontinentális Európában nyertek felvételt továbbra is a Rendbe.

A Rend mindig jó viszonyt ápolt a francia uralkodóházzal, ezt példázza, hogy VII.Lajos 8
francia uralkodó Boigny-ban,

Orleans közelében egy királyi kastélyt adományozott a Rendnek.

 

Ugyanakkor, a rendi felvételeket korlátozta az a körülmény, hogy a Nagymester tisztségét a mindenkori francia trónörökös

(dauphin)töltötte be.

Az 1780-as években a Francia Királyság súlyos válsága miatt a király második legidősebb fiát Provence grófját nevezte ki a Rend Nagymesterévé.

 

Miután 1791 júniusában a király fogságba került, júliusban a francia rendi gyulés betiltotta az összes lovagrendet.

1795-ben Provence grófja XVIII.Lajos néven

francia uralkodó lett,

ezáltal ismét francia koronás fő lett a Rend Nagymestere.

 

Miután Franciaországból menekülnie kellett és Oroszországban talált menedéket, 1798 és 1801 között nagymesteri mivoltában számos orosz nemesnek adományozott lovagi címet.

 

Attól kezdve 1814-ig kevés újabb jelölés volt, de a Nagymester néhány lovagot felvett a Rendbe,

számukat körülbelül harminc főben jelölte meg, a „betiltás" óta.

Miután trónra lépett, XVIII.Lajos lemondott nagymesteri címéről, helyette a Rend Védnöke lett és ezt követően Nagymester hiányában, a Rendet előkelőségek és tisztségviselők tanácsa kormányozta,

a király védnöksége alatt.

 

1830 elején újabb forradalom a királyt számuzetésbe kényszerítette.

 

Ebben az időben a rendi kormányzatot 23 lovag képviselte,

akik között számos ősrégi és jeles család leszármazottja volt.

Ezenkívül több külföldi, nevezetesen mintegy 20 orosz és néhány svéd lovag is tagja volt a Rendnek.

 

Egyre nehezebb volt újabb tagok toborzása miután vagy a spirituális vagy a tényleges vezetés hiánya miatt nem volt megfelelő garancia a lehetséges jelöltek részére.

Ennek folyományaként a Rend Vezetősége (Council of Officers) elhatározta, hogy Jeruzsálem Pátrarkájának védnökségéért folyamodik.

 

A pátriárka készségesen tett eleget a kérésnek,

magát a Jeruzsálemi Szt.Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Spirituális Védnökének jelentette ki

és ezt a címet és tisztséget minden utóda viseli és vállalja azóta is.

 

Rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1858 és 1917 között számos tiszteletreméltó katonai parancsnok és nemes családok tagjai váltak a Rend tagjaivá,

 

de a ptriarkátus levéltárának az I.világháború alatt történt elpusztulása miatt,lehetetlen a pontos lista összeállítása az akkori rendtagokról.

1927-ben a Rend növekedése arra késztette a Vezetőséget,

hogy visszaállítsák a Nagymester tisztségét és hivatalát.

Az utolsó Nagymester

Bourbon Lajos,

kezdetben Provence grófja,

majd Franciaország királya volt, személyében folytatódott az a régi hagyomány, amely a Rendet

a Bourbon Házzal összekötötte.

Természetes volt a Vezetőség részéről, hogy ismét ennek a háznak hercegét kérje fel a Rend fejének.

Őfensége, Francisco de Borbon,

Sevilla hercege, XIV.Lajos 9 francia király egyenesági leszármazottja, XIII.Alfonz 10 spanyol király unokaöccse, aki elfogadta a felkérést, ezután a Rend Generálisává

 avatták, majd 1935 decemberében

a Rendi Káptalan Nagymesterré kiáltotta ki, amely

címet családja azóta is viseli.

 

A modern időkben a Rend kiterjesztette tevékenységét Franciországon túlra

és jelen van Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában, Portugáliában, Skandináviában

és Máltán.

 

1961-ben, négy évszázadnyi szünet után az angol nyevterület is újraéledt a Nagymester parancsára, rendtartományok alakultak Angliában, Skóciában, Wales-ben, Írországban, Ászak-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Újzélandon.

 

Független kommendák találhatók Indiában, Thaiföldön és Nigériában

(korábbi angol korona-gyarmatok).

A Szent Lázár Lovagrend történelmi folytonossága jól követhető a Nagymesterek utódlás rendje alapján.

 

A jelenlegi, 48. Nagymester, őfensége Francisco de Borbon y de Escasany, Sevilla hercege, Spanyolország Grandja.

A Rend Főkancellári Hivatala Máltán van.

A Rend továbbra is feladatának érzi a törődést a leprásokkal és más bőrbetegségben szenvedőkkel, gyógyszerek gyujtésével és eljuttatásával segítve olyan országoknak, ahol még

mindíg vannak leprások.

 

Kórházakat alapított Kongóban, Szenegálban és Francaiország hathatós segítségével lepra kórházakat Szíriában, Libanonban, Izraelben, Dahomeyben, Malajziában és Törökországban.

 

Személy szerint, aki híres volt a jótékonykodás ezen területén és a Rend tagjává is vált, nem más mint dr.Albert Schweitzer.

 

A Rend önkéntes mentő szolgálatokat is muködtet különböző országokban.

Egy másik, egyenrangú aspektusa a Rend működésének az egyetemes tanuvallomás a keresztény hit mellett.

Valamennyi ősi lovagrend lényegében vallásos és lovagi testület volt és a Rend elkötelezett abban,

hogy a társadalomban fenntartsa ennek eszméjét, magáénak vallva az udvariasság, a szolgálat, a becsület, a huség és a jótékonyság lovagi erényeit.

 

A rendi alkotmány jelenlegi szövegezése szerint mint ökumenikus rend, egyedülállóan nyitott minden érdemes férfi és nő számára keresztény felekezetétől függetlenül,

ha együttérez a Rend eszményeivel. Bár sok prominens személy van tagjai között, mégis a tagok nagyrésze egyszeru ember, akik büszkék arra, hogy fenntartják és

vallják az ősi lovagi tradiciókat.

 

Ennek az elit Keresztény Rendnek csak szigorúan vett ajánlások rendszerén keresztül lehet a tagságát megszerezni. Pusztán a tagság iránti kérelem nem jelenti a jogot a csatlakozáshoz, és ha őfensége elfogadta kérelmezőt,

az a megtiszteltetés jelének tekindendő.

 

A frissen belépett tag rendszerint a tagtárs (member companion, MLJ) rangot kapja, kivételes esetben tiszt-társ (officer companion OLJ).

A Szent Lázár Lovagrend valódi „lovag"-rend a szó

katonai értelmében is,

következésképpen a tagok csak a Rend és eszményeinek kiemelkedő szolgálatával emelkednek magasabb rangra.

 

Ilyen magasab rangok:

parancsnok (Commander, CLJ), lovag (Knight, KLJ),

lovag parancsnok (Knight Commander, KCLJ)

nagykeresztes lovag (Knight Grand Cross), ez utóbbi a legmagasabb rang.

 

Minden rangnak külön jelvényei vannak, amelyet tulajdonosai megfelelő alkalmakkor viselnek és jogosultak a rövidítés betuit a nevük után írva használni.

 

A magasabb rangúak ugyancsak jogosultak címüket, mint Paracsnok, Lovag vagy Dáma, őexcellenciája Lovag, őexcellenciája Dáma használni olyan országokban,

ahol ezek a címek elismertek 12 .

 

A Rend az egyes országokban delegátusok, kommendák és rendtartományi keretekben szerveződik,

a tagság számosságától függően.

 

A tagok szerény évi felajánlással járulnak hozzá a Rend adminisztrációs költségeihez és az elvárásoknak megfelelően támogatják a saját tartományban szervezett gyujtéseket.
Atavis et Armis

Budapest, 2007. december 15.

Eredeti hivatalos angol szövegből frdította és jegyzetekkel ellátta:
Prof.Dr.Nyáry István CLJ.

1. Hyrcanus János ( Yohanan Girhan ) más forrás szerint Kr.e. 134 – 104, hasmoneus (makkabeus) uralkodó, Makkabeus Simon fia, Makkabeus Judas unokaöccse. Pragmatikusabb, kiegyezőbb álláspontot képviselt a hellenisztikus kultúrával szemben mint nagynevu elődei (l.makkabeus felkelés; Händel halhatatlan oratóriuma: Judas Makkabeus) és ezáltal biztosította Judea függetlenségét.

2. II.(Jó) János francia király 1319 -1364 u ralkodását súlyos gondok terhelték: angoloktól elszenvedett vereségek, a katonaság által elkövetett rendszeres fosztogatások és dúlások, a rendi gyulés, a párizsi lakosság és a parasztság lázongása, pestisjárvány, éhínség illetve pénzügyi krízis nyomta rá a bélyegét János korára, aki több évig külföldön raboskodott és Londonban halt meg.

3. Akko(n) várát 1291.május 18-án az egyiptomi mameluk szultán, al-Malik al-Asraf Chalil csapatai vették be, miután a Szt.Lázár kapun keresztül betörtek a városba.

Ezzel az eseménnyel fejeződtek be a keresztes hadjáratok.

4. István (Stephen of Blois) 1135 – 1154, Anglia utolsó norman királya, Hódító Vilmos egyenesági leszármazottja.

5. II.Henrik 1154 – 1189 István utóda, az első király a Plantagenet házból, fia I. (Oroszlánszívu) Richárd. Franciországban, Fontevraud apátságában lett eltemetve feleségével, Aquitániai Eleonórával együtt , miután Anjou grófja is volt számos más címével együtt. Itt nyugszik Oroszlánszívu Richárd is, csak lovasszobra áll a londoni parlament mellett.

6. I.Róbert skót király (Robert the Bruce) 1306 - 1329.

7. VIII.Henrik angol király 1491 – 1547, az egyik legismertebb angol uralkodó.

8. VII.Lajos francia király, az „ifjabb" ( Louis le Jeune ), apja, VI.Lajos után, 1120 – 1180. Nevéhez fuződik a párisi Notre Dame építésének kezdete és a katasztrófába torkolló II.Kereszteshadjárat.

9. XIV.Lajos, a „Napkirály" 1643 – 1715. A leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha. Az abszolutizmus klasszikus képviseloje („az állam én vagyok"), szilárd egyeduralmat valósított meg a fonemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével.

Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentosen fejlodött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire egyik szimbólumává vált.

10. XIII.Alfonz (Alfonso) spanyol király (1886-1941), uralkodott 1886 – 1931. Születésekor királynak proklamálták, 1902-ig édesanyja, Mária Krisztina királynő töltötte be a régens tisztségét. A spanyol forradalom vetett véget uralkodásának.

 

11. Az eredeti szövegben Lieutenant General szerepel, amely katonai rang,

3 csillagos tábornoki rendfokozat, magyarul altábornagy.

Minden valószínuség szerint nem erről van szó, hanem az értelmezéshez vissza kell nyúlni a szó középkori eredetéhez, amikor a csatatéren lieutenant general a parancsnoki sorban második volt a captain general alárendeltjeként. Magyar párhuzam: a mohácsi csatában II.Lajos magyar király a főparancsnok (captain general),

Tomori Pál kalocsai érsek a vezénylő főparancsnok/tábornok

(lieutenant general).

Sevilla hercege esetében feltehetően kettős célt követtek:

egy nagyon magas ranggal megtisztelni, de egyben jelezni, hogy ezzel a ranggal csak második, hiszen a Nagymester a Rend első embere.

12. Az 1947. évi IV. törvény

(1947. január 14.)

megszüntette a nemesi és főnemesi rangokat,

ami a köztársasági államformát figyelembe véve logikus volt

(1945-ig Magyarország

államformája királyság ,

Horthy Miklós régens értelemben volt kormányzó,

csakúgy mint valamikor Hunyadi János).

 

Ugyanezen törvény 3. §-ban azonban meg is tiltja a nemesi, főnemesi címek, előnevek és a „vitézi" cím használatát, amely túlzónak tunik más országok (beleértve még az egykori NDK-t is)

gyakorlatával összahasonlítva,

ahol a címeket a név részeként értelmezték és engedélyezték.

Az 1947-i törvény lovagi címekről nem rendelkezik.

 

 

Forás: http://www.saint-lazarus.org/

Network világháló, Budakeszi Klub, Szathmáry Olga Ottilia költő, szerkesztő