A kerti

sarkantyúka

a

2013-as esztendő gyógynövénye

A würzburgi egyetem szakembereinek döntése alapján a kerti sarkantyúka lett a 2013-as esztendő gyógynövénye Németországban.

A növény

– latin nevén Tropaeolum majus – baktériumok, vírusok, gombák szaporodását gátló,

valamint a vérkeringést serkentő hatásának köszönheti az elismerést.

A rikító sárga, illetve narancssárga virágú kúszónövény

fogyasztása részben helyettesítheti antibiotikumok szedését,

ezáltal pedig csökkenti a gyógyszerrel szembeni rezisztencia kialakulásának

az esélyét – indokolták döntésüket a német szakemberek.

Tormagyökérrel

együtt fogyasztva a sarkantyúka sikerrel alkalmazható arcüreggyulladás, hörghurut és hólyaghurut kezelésére is.

A kerti sarkantyúka mustárolajat – egyfajta növényi antibiotikumot -, illóolajokat, káliumot és olajat tartalmaz.

A magjában lévő antibiotikum a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszerveket megtámadó baktériumokat.

A növénynek minden föld feletti része ehető: leveleit pikáns, fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják.

A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet: sajtokkal, salátákkal együtt fogyasztják.

Ecetes-sós lében tartósított virágbimbóinak az íze a kapribogyóéra emlékeztet.

Fogyasztani csak nyersen ajánlott, ugyanis sütve-főzve vagy szárítva elvész az aromája.

A keresztesvirágúak rendjén belül a sarkantyúkafélék családjába tartozó egynyári növény Peruból került Európába. Nemcsak gyógyhatása miatt hasznos. Joggal nevezik a kertek álomvirágának, mert gondozást alig igényel: magjait elszórva minden évben újra kihajt. Gyümölcsfák törzse köré vetve távol tartja a vértetveket, emellett a paradicsomot és a burgonyát is védi a kártevőktől.

Johannes Gottfried Mayer, a würzburgi egyetem botanikusa szerint Németországban ma még nem értékelik kellően a kerti sarkantyúkát mint gyógynövényt. “Ezt a növényt szinte mindenki ismeri, hiszen csaknem minden kertben ott virít. Ezért sokan úgy gondolják, hogy valamilyen közönséges növénnyel van dolguk, pedig erről szó sincs” – vélte Mayer.

Magyarországon a parasztházak kertjeiben egykor általánosan elterjedt dísznövény volt. Virágai lehetnek aprók, nagyok, szimplák vagy teltek. Hagyományosan sárgák vagy narancsszínűek, de újabban egyre több színváltozat ismert: vörös, rózsaszín, vagy akár kétszínű is.

Magját április közepén vetik, a növény májustól októberig folyamatosan virágzik.

Szegélynövényként, balkonládába vagy kosárba ültetve is gyönyörű látvány.

Forrás:vilagszam.hu

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia