„Kezdetben vala az ige” Mi meg vakon és süketen éltünk idáig…

Legalábbis a legutóbbi ezer évben… Hirdeti egy nemrég megjelent tanulmány a Magyar nyelvről: (A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV) Könyvek, esszék, internetes blogok tömege támadja, vitatja a hivatalos tudomány álláspontját nyelvünkkel, ősi írásunkkal kapcsolatban.

 És való igaz, a magyar emberek egymás közti beszélgetésében régóta népszerű téma a magyar nyelv, a magyar őskultúra eredete, eredeztetése; – s talán nincs is olyan magyar ember aki ne hallott volna pletykákat arról, hogy a mi nyelvünk valami nagyon ősi dolog, a hivatalos történelemírásunkban pedig nagyon sok a hazugság; – hangosan, vagy hivatalosan mégsem mondja ki senki ezeket a dolgokat, akinek a szava számít valamit a tudományos életben. Nincs még egy nyelv a világon, ami ennyire vitatott lenne az azt beszélők körében. Ahol ilyen szakadék húzódna az úgynevezett amatőr nyelvészek, és a hivatalos tudomány képviselőinek az álláspontja között.

 Induljunk hát el ezen szóbeszédeknek a nyomában és keressük meg az igazságot! Vajon tényleg minden érv és elmélet botorság amit műkedvelők állítanak fel a Magyar nyelvel kapcsolatban, szemben az akadémia bölcs, belátó és tárgyilagos megállapításaival? Mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél… mondja egy régi mondás. Miért nincsenek ilyen viták az angol a német, a francia vagy a spanyol nyelv körül? Amit ráadásul tízszer, vagy százszor annyian beszélnek, tízszer, vagy százszor annyi potenciális kéretlen elméletgyártóval, vitapartnerrel megáldva.

 S ha már itt tartunk, nézzünk néhány száraz számadatot a világ nyelveivel kapcsolatban…

 Egy átlag ember passzív szókincse 5-10 ezer szóból áll. Egy értelmiségi, egy évi beszédében már körülbelül 25-30 ezer szót használ. De a nyelvészek nem állhattak meg ennyinél. A Spanyol Királyi Akadémia hivatalos értelmező szótára már több mint egy 80 ezer szócikkből áll. Persze mindezt, még lehet fokozni. A legnagyobb egynyelvű német szótár már háromszázötvenezer szótári szót tartalmaz. A 20 kötetes Oxford Angol szótárban, a definiált szóalakok száma pedig már: 615 ezer. Ezután a hivatalos számadatokban jön egy kis szünet – majd a következő adat: A nyelvészek, a magyar nyelv szókincsét általában, 60-100 ezer szóra teszik, de az összes lexéma azaz szótári szó, együttesen még a hivatalos adatok szerint is könnyen elérheti az egymilliót.

 Az átlag ember 5-10 ezer szavához képest a 60-100 ezer is soknak tűnik, de ha a hivatalos tudomány képviselői is azt mondják, hogy egymillió szavunk van, az azért valóban elgondolkodtató adat, főleg a világ legelterjedtebb és ezek szerint második legnagyobb szókincsű nyelvének a 615 ezer szavához képest.

 Ráadásul ha kicsit merészebbek vagyunk és nem csak a hivatalos álláspontokat vizsgáljuk meg, még ennél is furcsább dolgokkal találkozhatunk. Mert ugyanakkor egy modern web-es, számítógépes felmérés, már 7.2 millió lexémát – szócikket talált a magyar nyelvel kapcsolatban.

 Döbbenetes szakadék van a hivatalos és a digitalizált adat között, mint ahogy az amatőr, vagy mondjuk inkább úgy szerelemből nyelvészkedők és a hivatalos tudomány nyelvünkkel kapcsolatos vélekedései között is. Ugyanakkor a magyar nyelv, és a statisztikai adatok szerint utána következő angol szókincse közötti különbség is elképesztő. Hiszen hivatalosan is majdnem kétszer, nemhivatalosan viszont több mint tízszer annyi szó áll a rendelkezésére egy magyar embernek egy angollal szemben, hogy kifejezze magát. Ezek az számadatok még furcsábbak ha tudjuk, a hivatalos álláspont szerint a magyar egy igen fiatal nyelv. Persze csak a hivatalos álláspont szerint. Hiszen ezzel szemben, nagyon sok nem hivatalosan nyelvészkedő kutató állítja, többen közülük nem magyarok tehát nem lehet őket részrehajlással vádolni, hogy a Magyar nem más, mint az egyik ősnyelv. S ha csak a statisztikai adatokat vizsgáljuk, azok nekik látszanak igazat adni, hiszen hogyan lehetséges az, hogy egy aránylag fiatal nyelv, ennyivel gazdagabb szókinccsel rendelkezik mint a többi. Hiszen a gazdagabb szókincs, nyilvánvalóan árnyaltabb kifejezésmódra ad lehetőséget. S ha már itt tartunk felmerül a kérdés: mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között? Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen nyilván meg lehet találni az okokat is.

Forrás: amagyarnyelv.hu; Juhász Zsolt