A rejtekhelyükről előásott

magyar dinók  

Bakonyban talált leletek

a Természetrajzi Múzeumban

2011. november 18-ától megtekinthetők

A legelső iharkúti csont egy

Hungarosaurus ágyékcsigolyája lehetett

Magyarországról soha nem kerülhetnek elő dinoszauruszcsontok - ez volt az általános vélemény, amíg egy másodéves egyetemista meg nem találta az elsőt a Bakonyban. Azóta már több ezer csont került elő, és a leletek alapján készült látványos rekonstrukciókat rövidesen a nagyközönség is láthatja a budapesti Természettudományi Múzeumban.

Ősi Attila,

az iharkúti ásatások vezetője

Velociraptorra hasonlító, kétméteres ragadozó dinoszauruszok vándoroltak csordákban 200 millió évvel ezelőtt a mai Mecsek területén. A két hátsó lábukon járó, karcsú állatok 6-14 kilométer/órás sebességgel galoppoztak végig a tengerparti fövenyen, és több ezer lábnyomot hagytak emlékül.

A Komlosaurus carbonis első lábnyomaira még 1966-ban bukkantak rá, ám az igazán szenzációs felfedezésre 1988-ban került sor. Ekkor találtak rá egy mecseki külszíni fejtésben azokra a kőzetlapokra, amelyek számos állat lábnyomát megőrizték.

Az életnyomok sokáig az egyedüli hazai dinoszauruszleletnek számítottak. A lábnyomok egy pillanatfelvételt jelentenek a földtörténeti jura időszak (200-145 millió évvel ezelőtt) legelejéről, ugyanis a vándorló állatok csapásait rövid időn belül betemette a következő finom tengerelöntés iszapja.

A nyomok a mai madarak háromujjú lábnyomára emlékeztetnek, ezért is hívták azokat a bányászok megkövesedett tyúknyomnak.

Noha csontokat sosem találtak a paleontológusok, a ragadozó rekonstrukciója november 18-ától megtekinthető a Magyar Természettudományi Múzeum új, Eltűnt világok - A dinoszauruszok kora Magyarországon című kiállításán.

Amikor még óceán volt Magyarország helyén

Kétszázmillió évvel ezelőtt, a jura időszakban még nem létezett a Kárpát-medence. Magyarország akkori területét a Tethys-óceán foglalta el, s ezekben az időkben még szárazföldek se voltak errefelé. A Tethys a kréta időszakban (145-65 millió évvel ezelőtt) kezdett el bezárulni: a kontinensek közeledtek egymás felé, és egy Indonéziához hasonló szigetvilág alakult ki a mai Dél-Spanyolországtól a Kaukázusig.

Ez a mozgásban lévő szigetvilág jelentette a szárazföldi állatok elterjedésének hátterét.

A nagy összefüggő szárazföldek hiánya miatt sokáig nem gondolták, hogy dinoszauruszok élhettek a mai Magyarország területén. Bár 150 éve végeznek geológiai kutatásokat hazánkban, az utóbbi évekig az egyedüli leleteket a mecseki lábnyomok jelentették. Csontok sehonnan nem kerültek elő - egészen 2000 áprilisáig, amikor egy másodéves geológushallgató, Ősi Attila ki nem ásott egy összetört ágyékcsigolyát az iharkúti bauxitbányában.

"A titok az, hogy azok a kőzetek, amelyekben a csontok vannak, nincsenek a felszínen" - mondta az [origo]-nak Ősi Attila, aki jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának nyerteseként, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatójaként végzi munkáját.

"Ha a bakonyi bauxitbányászatnak köszönhetően nem találják meg Iharkúton 20-30 méterrel a felszín alatt ezeket a csontokat, akkor sosem kerülnek elő a leletek, mert a környéket amúgy erdő borítja" - mondta Ősi. A felfedezés után már sorra bukkantak fel az újabb maradványok, amelyekből rövid idő alatt több százat gyűjtöttek be.

A legelső iharkúti csont egy Hungarosaurus ágyékcsigolyája lehetett

Hol éltek ezek az állatok? A kréta időszak szigetvilágában létezett az a sziget, az a szubtrópusi éghajlatú, kisebb-nagyobb dombokkal tarkított szárazulat, amely a magyarországi dinoszauruszok élőhelye volt. "A szigeten egy 60-80 méter széles, Rába méretű folyó folyt. A folyó összevissza kanyargott, néha megáradt, néha átszakította saját kanyarulatait, és olyan üledéket rakott le, amelyben csontok és fatörzsek is felhalmozódtak" - mondta Ősi. Ezeknek a maradványait tárták fel Iharkúton.

Törpenövésűek a magyar dinók

Az első csont valószínűleg egy Hungarosaurustól származott. A páncélos növényevő dinoszaurusz folyóvízi környezetben élt, testhossza elérhette a 4-4,5 métert. Az első ágyékcsigolya után még 5 részleges csontvázat találtak Iharkúton, a koponya egyes részeit leszámítva az állat minden csontját ismerik. Ősi Attila szerint ez Európa legépebben megmaradt páncélos dinoszaurusza.

Az ásatások eddigi legjelentősebb eredménye volt egy új "szarvas dinoszaurusz", az Ajkaceratops megtalálása. A Ceratopsiák (vagyis a szarvakkal és gallérral rendelkező dinoszauruszok) nagyon változatosak és gyakoriak voltak a kréta időszakban.

Általánosan elfogadott volt azonban az a vélemény, hogy az előfordulásuk és virágzásuk Ázsiára és Észak-Amerika nyugati részére korlátozódott - mígnem Ősiék kiásták az első csontokat. A legnagyobb iharkúti töredék körülbelül 1 méteres testhosszra utal, ami jóval kisebb, mint a közeli rokon fajok mérete.

Nincs még neve a szintén Iharkútról előkerült, Rhabdodontidae családba tartozó növényevő dinoszaurusznak. A 2-2,5 méteres állat alapvetően a hátsó lábain járt, de gyakran használta a mellső végtagjait is. A faj viszonylag közeli rokona az Iguanodonnak, amely akár a 9-10 méteres hosszúságot is elérhette.

A Rhabdodontidae faj rekonstrukciója

Bár a hazai dinoszauruszok elsőre nem tűnnek picinek, a rokon fajokhoz viszonyítva mégsem túl nagyok. A szakemberek szerint ezt a "szigethatás" magyarázhatja, vagyis a dinók kis testükkel alkalmazkodtak a rendelkezésre álló kisméretű élőhelyhez. Erre azonban még nincsen közvetlen bizonyíték, a Rhabdodontidae faj esetében ezt csontszövettani vizsgálatokkal próbálják most igazolni.

Szintén vízparti környezetben élt az Iharkutosuchus névre hallgató krokodil, amely az iharkúti lelőhely egyik legkülönlegesebb lelete. Kisméretű krokodil volt, testhossza alig érte el az egy métert. Érdekessége a koponyája, mely teljesen eltér a mai krokodilokétól: az orra rövid és a fogai nem kúposak, hanem lapos őrlőfogak voltak.

Az először megtalált fogak hasonlítottak az emlősfogakhoz, ezért Ősiék nem tudták eldönteni, hogy emlőst vagy hüllőt találtak. A fogak azonban túl nagyok (1,3 centiméter) voltak az abból a korból származó többi európai emlősfoghoz képest (maximum 1-2 milliméter). Végül 2003-ban előkerült az első koponya, benne egy foggal, és egyértelművé vált, hogy egy hüllőről, a mai krokodilok egy ősi csoportjáról van szó.

Az eredeti Iharkutosuchus koponya

Az Iharkútról előkerült állatok legnagyobbika a bakonyi moszaszaurusz, amely hivatalosan még elnevezésre vár. A moszaszauruszok tengeri környezetben élő hüllők voltak, de az öt-hat méteresre megnövő iharkúti faj édesvízben élt.

Alkalmazkodott az édesvízi környezethez, és könnyen lehet, hogy huzamosabb ideig, vagy akár folyamatosan itt élt, ugyanis a szakemberek fiatal egyedek maradványait is megtalálták.

"Épphogy megkapargattuk a felszínt"

Ősi elmondta, hogy az első öt évben semmilyen sajtóhír nem jelent meg a felfedezésekről, mert akkoriban még folyt a bányászat Iharkúton.

"Ha akkor az emberek megtudják, hogy dinoszauruszok vannak az iharkúti bányában, akkor mindenki oda akart volna menni" - mondta.

Most például már mennek krosszmotorral, homokfutóval, és családok is érkeznek pici gyerekekkel - annak ellenére, hogy a bányaterületre tilos a bemenet. "Szerencsére a további leleteket nem fenyegeti emiatt veszély, mert azokat a rétegeket természetes, több méter vastag kőzet védi" - tette hozzá.

Az amatőr gyűjtők azonban komoly problémát jelentenek. Ősi elmondta, hogy van már köztük olyan, aki pontosan tudja, hogy hol kell keresni, és már gyűjtött is. Vannak olyan gyűjtők, akik mindenáron szeretnének egy magyar dinócsontot otthonra, és nem érdekli őket, hogy azokat más nem láthatja, mondta Ősi.

Iharkúton azonban csak 30-40 centiméter vastag és 5-6 ezer négyzetméter kiterjedésű az a terület, ahonnan potenciálisan további leletek kerülhetnek elő. Ebből évente 50-60 négyzetmétert tárnak fel, és Ősi szerint még csak "épphogy megkapargatták a felszínt", valószínűleg még számos faj maradványait rejthetik a kőzetek.

Ha hasonló ütemben haladnak a feltárással, akkor még néhány évtizedre elegendő munka van, de az iharkútin kívül jelenleg nem ismert más réteg, amely hasonlóan gazdag lehet csontokban.

Nem szerencsés tehát, ha mások piszkálják a lelőhelyet, mert az emberek nem feltétlen vannak azzal tisztában, hogy adott esetben mit tesznek tönkre, vagy mit rejtenek el a világ elől, mondta Ősi.

Az iharkúti lelőhely.

A leletek tulajdonjogának kérdése nem tisztázott, és a jelenlegi műtárgyvédelmi törvények esetében sem egyértelmű, hogy vonatkoznak-e a dinoszauruszcsontokra.

A jogi szabályozás pillanatnyilag kidolgozás alatt áll, de félő, hogy nagyon nehéz lesz betartatni, mondta Ősi. A szakemberek távolabbi célja egy az ipolytarnócihoz hasonló dinópark létrehozása, ahol a látogatók bejárhatnák a területet, és eredeti leleteket, valamint rekonstrukciókat tekinthetnének meg. Ősi Attila szerint ez elég volna ahhoz, hogy távol tartsa az amatőr gyűjtőket a lelőhelytől.

A Magyar Természettudományi Múzeum új,

Eltűnt világok - A dinoszauruszok kora Magyarországon

című kiállítása a földtörténeti középkoron (mezozoikum) kíséri végig a látogatót.

A kiállítás elején, a triászban a Kárpát-medence, illetve a mai Magyarország egyik leglátványosabb és legértékesebb gerinces ősmaradványa, egy Placochelys placodonta fogadja a látogatót.

A kavicsfogú álteknősnek is nevezett fajnak kemény tüskékkel borított csontpáncélja volt, de nem állt közeli rokonságban a teknősökkel.

A jura időszaki élővilágból a mecseki Komlosaurus lábnyomai mellett két nagy gerinces fosszíliái láthatók, melyek a Gerecséből kerültek elő.

Az 5,5 méteres Steneosaurus egy tengeri krokodil volt, míg a 10 méteres Temnodontosaurus a halgyíkok közé tartozott. Végül a kréta időszaknál mutatják be a magyarországi dinoszauruszok rendkívül látványos rekonstrukcióit, számos erdélyi dinoszauruszlelet társaságában.

További képekért kattintson!

A kiállítással egyszerre megnyílik az Ásvány- és Kőzettár bemutatója is, valamint átadják a Természetrajzi műhely foglalkoztató tereit is. Az új kiállítások november 18-tól látogathatók.

***

Az új bemutatóterek a "Kézbe vehető természet. Interaktív kiállítások, saját élmények a Föld történetéből és a Kárpát-medence természeti kincseiből a Magyar Természettudományi Múzeumban" (KMOP 3.1.1/C-09-2009-0013.) program keretében valósultak meg.

Forrás:www.origo.hu./tudomány

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia