Egészségünkkel kapcsolatban

manapság

egyre többször halljuk a következő

két kifejezést:

szabadgyökök

és antioxidánsok.

Legtöbbünk annyit tud róluk,

hogy egy izgalmas akciófilm szereposztásához hasonlatosan a szabadgyökök a rosszak és károsak,

az antioxidánsok

pedig a jók és kívánatosak...
 

Egészségünkkel kapcsolatban

manapság

egyre többször halljuk a következő

két kifejezést:

szabadgyökök és antioxidánsok.

Legtöbbünk annyit tud róluk,

hogy egy izgalmas akciófilm

szereposztásához hasonlatosan

a szabadgyökök a

"rosszak és károsak",

az antioxidánsok pedig a "jók és

kívánatosak", amelyek elpusztítják 

"gonosz" szabad- gyököket.

Ellenkező esetben ezek a "gonosztevők"

belülről rombolják, gyengítik, betegítik

és idő előtt öregítik testünket.

  ételt, Ezért minél több olyan

italt illetve étrend-kiegészítőt fogyasztunk, amelyek sok antioxidánst tartalmaznak,

annál egészségesebbek és

fiatalabbak leszünk.

A lényeg végül is tényleg ennyi,

de azért nézzük most meg egy kicsit részletesebben,

hogy miről is van pontosan szó!

A szabadgyököknek hívott atomok

képződése alapszinten testünk

egy természetes élettani folyamata.

Sejtjeink az anyagcsere során oxigén segítségével tápanyagokat égetnek el,

hogy így energiát termeljenek.

Ennek a folyamatnak a során

melléktermékként olyan oxigén molekulák szabadulnak fel,

melyeknek páratlan elektronjuk van.

Az elektronok olyan negatív töltésű

részecskék, amelyek legtöbbször

párosan léteznek,

hiszen így tudnak

kémiailag stabil állapotban lenni.

Ha egy elektrontól valamilyen okból

elszakad a párja,

akkor a hiányzó elektron

visszaszerzése érdekében az adott elem rendkívül könnyen és gyorsan

kötést létesít

egy másik atommal vagy molekulával

és ennek révén egy

kémiai reakció jön létre.

Ez lehet kívánatos vagy nem kívánatos,

azaz káros reakció egyaránt.

A szabadgyökök tehát páratlan

elektronokkal rendelkező és ezért a környezetükkel rendkívül

reakcióképes molekulák.

Meglepő módon a teljesen károsnak

gondolt szabadgyökök közül

néhány félére szervezetünknek

még szüksége is van:

immunrendszerünk által

termelt szabad gyökök

például vírusokat és baktériumokat

pusztítanak el.

Szóval bizonyos esetekben

még hasznuk is van...

Akkor hol itt a probléma?

Miért kell ellenük harcolni?

A probléma a következő:

bár a test normális működése közben

keletkező szabadgyökök ellen

a szervezet védekezni tud

egy glutation nevű anyaggal,

amely a szabadgyökök közömbösítésére termelődik

a szövetekben, azonban egyre többünk

esetében fordul elő az,

hogy a különböző környezeti és életmódbeli, így legtöbbször külső tényezők hatására

a szükségesnél több

szabadgyök szabadul fel testünkben.

A "túlterme|és" főbb kiváltó okai

az UV sugárzás,

az elektroszmog

(p|.: TV, mobiltelefon vagy számítógép sugárzása),

a füsttel és ólommal szennyezett levegő,

a vegyszerek, a rovarirtó szerek,

a dohányzás, a helytelen táplálkozás

(p|. magas hőmérsékletre hevített

étrendi

zsírok - különösen az olajban sütés),

a nem ellenőrzött cukorbaj,

az érzelmi stressz,

de a túlzottan kimerítő testedzés is.

Gyógyítási eljárások is okozhatják

szabadgyökök létrejöttét:

ilyen a Röntgen sugár,

az altatásban végzett műtétek,

egyes gyógyszerek használata

vagy a sugárkezelés.

Ilyenkor a megnövekedett számú,

egyébként ártalmatlan szabadgyök

megkezdi tombolását:

a páratlan elektronjuknak párt kell

találniuk BÁRMI ÁRON és erre

leggyakrabban a sejtkultúrákban

akadnak rá.

Tehát ezáltal kémiai kötésbe kerülnek szervezetünk egészséges sejtjeivel

és így egy nemkívánatos,

pusztító és káros reakció,

más szóval oxidáció következik be,

amelynek bármelyik sejtalkotó

áldozatul eshet.

A szabadgyökök agresszívan megbontják

a szervezet normális működéséhez

fontos és a sejtek anyagcseréjének szabályozásában nélkülözhetetlen

molekulák szerkezetét.

Az ilyenkor lezajló romboló folyamatot legkönnyebben a következőképpen

képzelhetjük el:

ha veszünk egy almát és kettévágjuk,

majd kint hagyjuk azt a levegőn,

akkor néhány óra múlva a gyümölcs elszíneződik,

bebarnul és fokozatosan fonnyadttá válik.

Más szavakkal élve,

pusztulásnak indul.

Most képzeljünk el egy hasonló

folyamatot úgy,

hogy hosszú órák helyett mindez

a másodperc tört része alatt zajlik le

és nem egy almában,

hanem a saját testünkön belül!

Elég ijesztő, ugye?

Pedig ezt teszik a szabadgyökök

szervezetünk egészséges és annak működéséhez szükséges sejtjeinek alkotóelemeivel!

Ráadásul ez egy láncreakciót indít be,

melynek során még további

szabadgyökök keletkeznek,

amelyek még további

pusztítást végeznek.

Milyen általunk is érzékelhető megnyilvánulásai vannak

ennek a sejtszintű romboló folyamatnak?

Az orvostudomány elsősorban a szív- és érrendszeri betegségeket

(érelmeszesedést, koszorúér betegségeket), a daganatos megbetegedéseket,

a szem- és az izületi elváltozásokat

említi meg, de más megfigyelések

az olyan központi idegrendszeri sorvadások,

mint a Parkinson-kór,

a sclerosis multiplex,

az Alzheimer-kór, stb...

kialakulását is bizonyos fokig

a szabadgyökök számlájára írják.

Ha az oxidánsok elérik és károsítják a sejtmagban lévő DNS-t,

utat nyithatnak a rosszindulatú

daganatok kialakulásának.

A szabadgyökök alapvetően

kétféle módon játszhatnak szerepet

a rák kifejlődésében.

Aktiválják a különben egészséges

sejtek génjeit, ezáltal kontrolálatlan,

gyorsuló sejtnövekedést okoznak,

vagy

megakadályozzák a sejteket abban,

hogy természetes halállal

pusztuljanak el.

A két mechanizmus bármelyike

felelős lehet a betegség kifejlődésében.

A szabadgyökök szerepet játszanak

az öregedés folyamatának

felgyorsulásában is:

károsítják a szervezet kollagén

kötőszöveti rostjait,

ráncosítják a bőrt és csökkentik

annak víztartalmát.

A korai öregedés egyik okozója a

"normálon felüli" kapcsolat

a szabadgyökökkel.

Egyes kutatások arra utalnak,

hogy ha nem érné szervezetünket

nagy mértékű szabadgyök- reakció,

akkor az emberi életkor felső határa

120 év volna.

Sejtjeink tehát egész életünk

folyamán ki vannak téve

a szabadgyökök által okozott

károsodásnak,

amely számos betegség

és az öregedés

egyik forrása is egyben.

                                                                            
Felmerül tehát a kérdés:
Mit tehetünk a szabadgyökök ellen?

Van-e valamilyen megoldás?

Igen, van!

A természet gondoskodott

a megoldásról is.

Az antioxidánsnak nevezett

vegyületek, képesek

a szabadgyököket hatástalanítani.

Az antioxidánsok azok az anyagok,

amelyek egyfajta

védőpajzsként működnek

az ártalmas

szabadgyökökkel szemben.

Az antioxidáns vegyületek eltérő hatásmechanizmussal

képesek közömbösíteni

a szabadgyököket.

Egyes antioxidánsok azáltal képesek semlegesíteni a szabadgyököket,

hogy elektron átadásával

megszüntetik

azok gyök állapotát,

és így kevésbé reaktív vegyületeket

hoznak létre,

míg mások felkínálják

magukat az oxidációra,

vagy segítenek a többi,

már megrongálódott

antioxidáns kijavításában,

így a sejtek sértetlenek maradhatnak.

Az antioxidánsokra alapvetően jellemző,

hogy egymás hatását erősítik és ,,összedolgoznak".

Védik a szervezetet a káros anyagok

okozta oxidációs sejtkárosodástól,

erősítik az immunrendszert és

csökkentik

a szívműködési zavarok veszélyét.

Az antioxidánsok mintegy

utcaseprőként takarítják ki

szervezetünkből

a szabadgyököket.

A legismertebb antioxidáns

hatású vegyületek a következők:

A-vitamin, E-vitamin, C-vitamin,

Szelén,

Cink és Magnézium.

Ezeken túl egyéb- leginkább különböző növényekben megtalálható

  molekulák is viselkedhetnek

antioxidánsként.

Sokszor nem is maga az

antioxidáns hatású vegyület,

hanem az azt tartalmazó növény

vagy annak kivonata válik ismertté.

A teljesség igénye nélkül felsorolva

ezek a következők:

karotinok (például a béta-karotin),

bioflavonoidok,

(növények által, a saját védekező mechanizmusukhoz termelt vegyületek),

koenzim Q10, liponsav,

kurkuma

(ez egy fűszernövény),

fokhagyma,

ginkgo biloba,

zöld tea és néhány aminosav is. 

Nyolcféle E-vitamin hatású anyag

ismert

 melyek közül a természetes

d-alfa-tokoferol a leghatékonyabb

forma.

Ez fáradhatatlanul nyeli

az oxigén-szabadgyököket,

miközben önmagát semmisíti meg.

Egyetlen E-vitamin molekula

ezer zsír molekulát

képes megvédeni az oxidációtól.

Különlegesen kedvelt antioxidáns,

mert gátolja a

szabadgyök- láncreakció

kezdetét.

Fontos szempont a többi zsíroldékony

vitaminnal szemben,

hogy az E-vitamin 60-70 százaléka

a széklettel naponta kiürül.

A C-vitamin és az L-cisztein nevű

aminosav

képes regenerálni

az egyes E- vitamin vegyületeket.

Ezek ugyanis visszaadják

az E-vitamin elvesztett ionját,

aminek következtében

az újra antioxidánssá válik.

A C-vitamin vízoldékony vitamin,

ami megvédi

a sejteket egymástól

elválasztó membránokat

és a zsírmolekulákat

a szabadgyökök károsító hatásától.

Számos szabadgyök befogására képes.

A C-vitamin számottevő hiánya

károsíthatja

a keringési rendszert és a szöveteket.

Bizonyos tumorfajták esetében

védő jelleget biztosít,

de az antioxidáns szerepe főleg más antioxidánsok,

a karotin és az E-vitamin

regenerálásában van.

Gátolja dohányfüstben jelenlévő

károsító

és oxidációt előidéző anyagok hatását.

A civilizációs megbetegedések,

főként a daganatos,

valamint a szív- és érrendszeri

betegségek

megelőzésében rendkívüli

hatékonyságot tulajdonítanak

a szelénnek.

Annak ellenére, hogy szervezetünknek

csak mikrogrammokban mérhető

mennyiségre van belőle szüksége,

egészségünk védelmében fontos

szerepe van.

Antioxidáns hatásán kívül

jó hatással van

az immunrendszer működésére is.

A karotinok közül legtöbbször

a béta- karotinnal találkozunk,

főleg provitamin hatása miatt.

A provitamin hatás azt jelenti,

hogy megfelelő körülmények között

A-vitamin képződik belőle.

A béta- karotin,

a C-vitamin

és a szelén

szinergikusan segítik egymás munkáját

az szabadgyökök pusztításában.

Láthatjuk tehát, hogy fontos szempont

a különböző antioxidáns anyagok

megfelelő összeválogatása,

hiszen így hatásuk tovább fokozható.

Fontos szempont lehet azonban

az is, hogy melyik

antioxidáns vegyület mennyire erős,

azaz mennyi szabadgyököt képes

semlegesíteni.

Ez utóbbi alapján az

antioxidáns vegyületek közül külön

említést érdemel egy csoport:

az OPC-k,

(azaz oligomerikus proantocianidinek).

Ezek olyan különleges fajta

bioflavonoidok,

amelyek jelenleg a világon

az egyik legerősebb antioxidáns

vegyületeknek számítanak.

Klinikai tesztek igazolják,

hogy az OPC-k antioxidáns hatása

az E-vitaminnál ötvenszer,

a C-vitaminnál pedig

hússzor erősebb!

Kétféle természetes forrása létezik:

egy dél- franciaországban honos

tengerparti fenyő,

illetve annak kérgének kivonata

és a szőlőmag kivonata.

Az OPC-ket legelőször

az elsőként említett fenyőfa kérgének kivonataként hozták forgalomba

Pycnogenol néven.

Extra erős hatásuk miatt az OPC-knek

különösen fontos szerepük van a

szabadgyökök elleni harcban.

 A vitamin és táplálék-kiegészítő

üzletekben az

antioxidáns hatású termékek

széles skálája megtalálható!

Több féle természetes

C-vitamin készítményt,

természetes E-vitamint,

béta- karotint

illetve A-vitamint,

Szelén,

Cink és Magnézium kapszulát,

Koenzim Q10-et,

Ginkgo Bilobát,

Liponsav és Fokhagyma kapszulát,

illetve L-Ciszteint árusítanak.

Ezeken túl azonban három olyan

G&G termékre szeretnénk külön

felhívni a figyelmet, amelyek kiemelkedő antioxidáns hatásúak

és kifejezetten ilyen célt szolgálnak:

Az egyik a Szuper Antioxidáns

Plusz kapszula,

amely többféle erős antioxidáns

vegyület elegye.

Tartalmaz C-vitamint, E-vitamint,

Pycnogenolt, szőlőmag-,

áfonya- és zöldtea kivonatot, kurkumát,

A- vitamint és Szelént.

Ez egy olyan komplex készítmény,

amely a többféle, gondosan válogatott összetevőjének köszönhetően

igazán erős védelmet nyújt

a káros szabad- gyökökkel szemben.

A gyors és erős hatást kedvelő

vásárlóknak

pedig "titkos favoritként"

külön ajánlható a csak tiszta

Pycnogenol-t tartalmazó

azonos nevű termék,

amely kapszulánként 30mg

ható- anyagot tartalmaz.

A harmadik az Astaxanthin 2mg

(BioAstin ) kapszula,

amely szintén a legerősebb antioxidáns,

az OPC

(Oligomeric Proanthocyanidins)

forrása.

Forrás: http://richpoi.com

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília