A Keresztény
Értelmiségiek Szövetsége
Tisztelettel meghívja Önöket
Bogár László:
Válság és Nemzetstratégia
című előadására
IDŐPONT
2011. december 8-án
(csütörtökön este 19 órakor)
HELYSZÍN
Szent László Közösségi Ház
Cím:
BUDAKESZI
Fő u. 206.
–
A ma bennünket sújtó válságok legsúlyosabbika kommunikációs válság.
Nincsenek tisztázva közös fogalmaink.
Csak példának okáért:
kapitalizmus, szocializmus, magyar társadalom…
Tudja, hányféleképpen
értik azt, hogy magyar társadalom?
–
Bibó István szerint a hazugság rendszere zsákutcába vezet, közös
értékeinket, erkölcseinket lezülleszti. Magyarország ma is hazugságban
él, nem szabad beszélni a birodalmi függésről. Régen sem volt. Ugyan ki
merte kritizálni a megbonthatatlan szovjet–magyar barátság gondolatát?
Ma sem lehet beszélni a birodalmi függőségünkről anélkül, hogy rá ne
süssék az emberre a szélsőségesség bélyegét. S hogy mi számít
szélsőségesnek, azt mindig a domináns politikai erő határozza meg, amely
magát középnek definiálja.
– Szókratésznek még lehetett gondja arra, hogy megpróbálja tisztázni a fogalmakat. Lehet, hogy manapság nincs ilyesmire idő.
– Antall
József miniszterelnökkel volt egyszer egy vitám, amikor végül azt
mondta: jó, jó, nekem lehet, hogy igazam van, de neki itt és most kell
megoldania a problémát, nem foglalkozhat azzal, hogy mi lesz 10 év
múlva. Mit tesz Isten, pont 10 év múlva szinte ugyanez a vitám
megismétlődött Orbán Viktor miniszterelnökkel is. Tisztelettel, „tanár
urazva” – hiszen valóban, tanítottam is – lényegében megismételte Antall
József 10 évvel az előtti mondatát. S amikor elmeséltem neki, hogy ezt
már megéltem Antall Józseffel is, a válasz – mi is lehetett más – csak
egy ironikus mosoly és bosszús kézmozdulat volt.
Mi az időt csak
egyféleképpen tudjuk értelmezni.
Az ókori görögöknek erre két szavuk
volt:
a Krónosz és a Kairosz.
Mi, magyarok, csak a Krónoszt ismerjük, a
dolgok egymásutániságát, a Krónosz foglyai vagyunk. Pedig ott a Kairosz
is, az idő minősége, annak az időnek a felismerése, amikor változtatni
kell.
Mi
30 éve ugyanazt csináljuk. Hiteleket veszünk föl, a hitelek kamatait is
hitelekből fizetjük, és amikor már nagy a baj, akkor megszorítunk.
A
reálkeresetek a 33 évvel ezelőtti szinten vannak, az adósságállományunk
viszont sokkal nagyobb. Ez a stratégia ennyire elég.
A
mai kormány is alapvetően ezt folytatja. Retorikailag volt egy kis
felhajtás. No, de úgy nem lehet szabadságharcot folytatni a birodalom
ellen, hogy a birodalmat nem értesítik. Valamelyest mérséklődött a
profitszivattyú működése a válságadók miatt, de ez csak időleges. Az
államadósság ágán ugyanúgy működik tovább a szivattyú. Az emberek által
megtermelt jövedelem egynegyede automatikusan elhagyja az országot.
Továbbra sem hajlandó a kormányzat megnyitni a diskurzust sem az
államadósság legalább részleges elengedéséről.
–
Az Orbán-kormány igyekszik tenni a negatív spirál ellen: azt mondták, a
gazdaság élénkítése céljából vezették be az egykulcsos személyi
jövedelemadót.
– Az
egykulcsos adónak kizárólag az elit a nyertese. Teljesen érthető, ha
egy politikai párt meg akarja nyerni magának a tehetős választókat, csak
drágállom a módszert. Fajlagosan túl sokba kerül. S még csak nem is
biztos, hogy akit az új adórendszer kedvezményez, az a Fidesz szavazója
lesz. Sokkal többen vannak a vesztesek, akik 2010-ben a bizonytalanok
táborából szavaztak a Fideszre. Közülük a Fidesz sokakat elveszíthet.
Tehát a módszer nemcsak drága, hanem alacsony hatékonyságú is.
–
Nehéz összefüggést találni a gazdaságpolitika egyes részei között. A
gazdaságpolitikai értelemben baloldali elemek, mint néhány ágazatban a
tőke keményebb adóztatása vagy a magánpénztárak megszüntetése együtt
járt az adóztatás neokonzervatív átalakításával.
–
Nincs koherens stratégia. Illetve az a stratégia, hogy nincs stratégia.
A magánpénztárak megszüntetése egyébként helyes döntés volt. Az
alapproblémát – hogy a demográfiai mutatók romlása miatt egyre kevesebb
járulékból kell egyre több nyugdíjat fizetni – nem oldotta meg, hiszen a
magánnyugdíj a teljes nyugdíj csak kisebbik részét képezte volna. A
pénztárak mögötti pénzügyi szervezetek viszont jellemzően óriási
költségekkel dolgoztak. Hozam helyett viszem volt, és az egész rendszert
végső soron az államadósság növekedése finanszírozta. Ha a körülmények
rosszul alakulnak, a rendszer negatív kamattal működik. Azért pedig az
állam a felelős, hogy ne így legyen. Bármit mondjon is az állam, a
járulékbefizető és az állam között hitelező-adós viszony van.
–
Ha elfogadjuk ezt a fogalmi keretet, akkor a bevezetendő svájci
nyugdíjmodell is negatív kamattal működhet. Bár nem a teljes, hanem csak
a munkavállalói járulék után számítják a nyugdíjat, így a kamat
pozitívnak tűnhet. De ez játék a számokkal.
–
Ez játék a tűzzel. Sokan meg sem érik a nyugdíjkorhatárt. A legfrissebb
statisztikák szerint már most 60%-kal nagyobb a halálozás, mint a
születésszám, és 15 éven belül mintegy kétszer annyian halnak meg minden
évben, mint ahányan születnek.
Kicsit félve mondom ki – mert fölösleges
élet nincs - hogy a születésszámnak nemcsak mennyisége van, hanem
minősége is. Mert mégiscsak, ha a feneketlen nyomorba születnek a
gyermekek, akkor az már egy idő után nem gyermekáldás, hanem
gyermekátok. S nem mindegy a társadalom szempontjából, ha a gyermekek
felnőnek, mekkora részük lesz eltartó, s mekkora részük eltartott.
– Nyilvánvalóan
a családi egykulcsos is azt a célt akarja szolgálni, hogy a
tehetősebbeknél nőjön a szaporulat. De nem lenne morálisan vállalhatóbb,
ha inkább az alsó jövedelmi szintet próbálnák fölemelni és a közép felé
közelíteni?
–
Az alsó egymillió ember már olyan állapotban van, hogy rajtuk nem lehet
segíteni. Ha pénzt adunk nekik, akkor sem. Mert csak a maffiát
gazdagítja meg a játékgép-tulajdonosokat.
–
A szegénységkutatók mégis azt szokták mondani, hogy a sztereotip kép a
játékgépező, segélyre váró munkanélküliről hamis. Ilyenek is vannak, ez a
látványos. A szegények túlnyomó többségére mégis inkább az a jellemző,
hogy lemond a maga húsadagjának megvásárlásáról, hogy meg tudja venni a
gyermekének a narancsot.
–
Elképzelhető, hogy árnyaltabb a kép, de akkor is elengedhetetlen, hogy a
szegényeket támogató rendszer legyen célzott, átlátható, ellenőrizhető
és célokhoz kötött. Én is azt mondom, hogy nem a gazdagoknak kellene
további forrásokat adni, sőt, áldozatokat kellene kérni tőlük. De csak
ha átlátható, ellenőrizhető a szociális rendszer, akkor kérhetünk
áldozatokat tőlük.
– No, de áldozatok kéréséről szó sincs.
–
Igen így van! Az egykulcsos adót egy felelősségteljes elittel akár meg
is lehetne csinálni. Vagyis, ha az elit ezt nem ajándéknak tekintené,
hanem olyan összegnek, amit népességnövelésre és munkahelyteremtésre
kell fordítania.
Az elmúlt évtizedekben nálunk kialakult elit azonban
inkább Dél-Amerikát idézi. Bár már ezt a hasonlatot is egyre kevésbé
lehet használni, mivel arrafelé is olyan rezsimek jönnek létre, amelyek
felismerték, hogy az elnyomás, az egyenlőtlenség szélsőséges formái nem
fönntarthatók.
A
mi helyzetünk most már inkább az afrikai országokéra emlékeztet, ahol a
komprádor elitek a birodalom érdekében és a maguk javára olyan
gátlástalanul fosztják ki a vesztes többséget, aminek csak a teljes
társadalomreprodukciós katasztrófa lehet a vége.
Forrás: www.budakeszi.hírmondó.hu> http://www.sokkaljobb.hu , foto: Neményi Márton
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!