Doleschall Tamás írása

 

 

 

Ömlik az uniós pénz,

beruháznak az önkormányzatok.

De az új épületek használatához

az EU már nem ad támogatást.

 

Kellenek a saját bevételek,

amikből hol több van, hol kevesebb.

Főleg az iparűzési adóból.

Mit szeretnénk városlakóként?

Nem keveset:

sima utat és járdát, virágos parkot,

zsibongó játszóteret, bölcsődét, óvodát, iskolát, tágas közösségi házat, könyvtárat, zeneiskolát, sportpályát,

sportcsarnokot, uszodát használni.

 

Tehát nemcsak megépíttetni,

hanem folyton-folyvást igénybe venni, észrevétlenül vagy örömmel.

Még felsorolni is sok,

nemhogy fenntartani.

És ahogy épülnek vagy

bővülnek az intézmények,

úgy kerül mindez egyre többe.

Mert olyan még nem volt,

hogy egy új épületet

olcsóbb lenne működtetni,

mint a régit.

Hiába energiatakarékosabb,

mivel 30-50 évre előre készül

(nagyon helyesen),

annyival nagyobb,

meg annyival több ember kell hozzá.

Az új beruházások után

általában többet kell

évente rájuk szánni,

mint annak előtte.

 

Kivéve az utakat és járdákat,

ezeknek a felújításához később

nem társul magasabb üzemköltség.

Úgyis mondhatnánk,

hogy utakon kívül

csak az építsen

uniós forrásból bármit,

aki fenn is tudja tartani.

Ehhez kell az a sok pénz,

amit az

önkormányzati büdzsékben

működési bevételnek hívnak.

Budakeszin ebből sosem

álltunk túl jól.

2013-ban

a járás 12 települése közül

hétben

magasabb volt

az egy lakosra jutó bevétel,

mint nálunk.

De 2015-re még két helyet

csúsztunk lejjebb,

pontosabban a többiek húztak el mellettünk:

 

 

A fenti diagramból kiolvasható különbségek a hétköznapokban még látványosabbak,

ha a közszolgáltatások

színvonalát nézzük.

 

Ahol van bevétel,

ott több, tágas és felszerelt intézményt használhatnak a polgárok,

ahol nincs,

ott még egy orvosi rendelő

tisztasági festésére is

úgy kell összekuporgatni a pénzt.

2013-ban

azt láttuk,

hogy az egy lakosra jutó bevételekben az autópálya közelsége a döntő.

Az elmúlt két év alatt azonban kiderült, hogy

ez egyre kevésbé igaz.

Az a település, amelyik

megfelelő adópolitikával

és marketinggel

ki tudja használni az adottságait,

pár év alatt nagyot léphet előre:

lásd fent 

Telki-Budajenő-Perbál-Nagykovácsi

négyest.

Vajon hol maradtunk le

mi, Budakeszin?

Ha rápillantunk a

2015. évre

tervezett bevételekre,

akkor azt látjuk, hogy négy felől jönnek

az önkormányzati pénzek.

 

 

A bevételek 35%-át adják a támogatások,

amiket lélekszám és közfunkciók alapján folyósítanak.

 

Ennek az emelésére nincs lehetőség:

annyian vagyunk, amennyien,

és annyi jut,amennyit

az országgyűlés megszavaz.

A támogatások elvileg az alapszolgáltatásokra vannak,

gyakorlatilag viszont azokra

sem elegendőek.

Az a többlet, ami a minimális működéshez kell,

a másik három helyről származik:

a közvetlen befizetéseinkből,

illetve a vagyoni és

forgalmi típusú adókból.

A bevételek 15%-át mi fizetjük meg, mint használók,

a gyermekünk ebédjéért, a zeneiskoláért,

a könyvtári tagságért vagy éppen

a tornaterem esti használatáért.

Az ilyen díjak emelése érthető okokból

nem túl népszerű, de egy járható út,

ha összességében

többetés jobbat

kapunk a pénzünkért.

És ugyebár az adók,

amik az önkormányzati bevételek

felét jelentik.

Ezekből a telek-, építmény- és gépjárműadó

szokott a legjobban fájni, mert olyasmi után fizetjük,

amit egyszer megvettünk,

most már a miénk, lakunk benne, használjuk.

Ezeket is lehet persze emelni,

de ettől minden

önkormányzat ódzkodik,hiszen

közvetlenül a választóikat sújtanák.

Nem véletlen, hogy az adóbevételek többségét

Budakeszin is a gazdasági szférától szedik be.

A vállalkozások nemcsak a városi bevételek 27%-ára

rúgó iparűzési adót, hanem a vagyoni adók egy részét is fizetik,

hiszen nekik is van ingatlanjuk, autójuk.

Úgy általában elmondható,

hogy a gazdasági szereplők adóját

a lehetséges maximum közelében tartják,

azaz nagyobb adóbevételt csak úgy lehet elérni, ha

a vállalkozások

növekednek vagy

többen lesznek.

 

A feladat nem új keletű,

ezt csinálja az egész budai agglomeráció

több mint két évtizede:

sok és/vagy

nagy vállalkozást kell

becsalni a településre.

Az eredmények azonban elég nagy szórást mutatnak:

 

Nem is az a meglepő,

hogy az M0-M1-M7 háromszögben

micsoda pénzmennyiség keletkezik,

hanem hogy közel azonos adottságú

települések bevételei között

milyen óriási különbségek vannak.

Ott van például az összeépült Pilisszentiván és Solymár,

ahol az előbbiben 2,5-szer több iparűzési adó jut egy lakosra.

Aztán elmélázhatunk a hozzánk hasonló

vagy rosszabb közlekedési adottságokkal rendelkező

települések értékein:

 

Budajenőn, Pátyon, Diósdon

és Perbálon

jelentősen nagyobb egy főre eső

iparadó-bevételt realizálnak,

mint

Budakeszin.

Hogy mekkora a differencia,

azt jól érzékelteti,

hogy ha az iparűzési adóbevételek

egy lakosra jutó összegét

fel tudnánk tornázni

a szomszédos Páty szintjére,

az évente

több mint 200 millió forint

többletbevételt jelentene a városnak.

Így már rögtön érthetőbb,

hogy miért nem tudjuk azon a színvonalon működtetni a közszolgáltatásokat,

mint a szomszédaink többsége.

Mert nálunk viszonylag sok lakosra

nem folyik be annyi adó

a gazdasági szférából,

amennyi nívós közellátáshoz kellene.

2015-re

eléggé úgy fest, hogy

 

megkaptuk a főváros közelségéből

fakadó hátrányokat

annak előnyei nélkül.

És hogy mi várható? Nemsokára épül egy új iskola, meg régóta készülünk egy rendesen használható közösségi házra. Ezek nagyon ránk férnek, de biztos kell majd rájuk költeni azután is, hogy megépülnek. Ugyanakkor folytatódik a lassú lakosság-növekedés, ami óhatatlanul tovább terheli a teljes ellátórendszert.

Lehet persze még többet és még jobban spórolni, de valljuk meg őszintén, már most sem vagyunk azon a szinten, mint a szomszédos települések. Örülünk minden járdának és minden virágnak, de amikor átautózunk Telkibe és bemegyünk az iskolába, nem ugyanazt látjuk,

mint Budakeszin.

Nincsenek csodák:

folyamatos bevételek nélkül nem lehet egy várost rendesen

működtetni.

A szomszédaink már észbe kaptak,

és ha minden így megy tovább,

mint eddig, akkor

pár év múlva Budakeszi

a járásközpont lesz

a járás legszegényebb települése.