Fénylik Isten hatalma

Martin Buber, híres

zsidó szentírástudós szerint,

„kedvel” minket.

Ez a szó, „kedvel” elgondolkodtató.
Mennyi könnyedség, elevenség,
öröm van ebben a kifejezésben.

Akit kedvelünk, azzal szívesen találkozunk,
annak szívesen segítünk, nem terhes számunkra,
akkor sem, ha gondjai vannak
vagy rosszkedvű.

Az embernek élete folyamán lehet olyan
érzése, hogy Isten megfeledkezett róla.

Ezzel szemben a Zsoltáros: „Megfeledkezhet-
e csecsemőjéről az asszony?

De,
még ha ő megfeledkeznék is, én akkor
sem feledkezem meg rólad.”

A félelmek, gondok nem törölhetők ki
életünkből. Ezek eluralkodhatnak rajtunk,
és felőrölhetnek bennünket.

Nyugtalanságunk
feloldására mindig új utakat
keresünk. A már idézett Martin Buber
szerint, Isten szeretetének lényege az,
hogy kivezet.

Isten kivezette Ábrahámot ősei földjéről
és nagy nép atyjává tette.

A zsidókat
kivezette az egyiptomi rabságból és szabad néppé, szövetségesévé tette őket.

Isten kivezet minket is kicsinyes gondolataink
világából, önzéseinkből, s odavezet
a másik emberhez, akivel összetartozunk.

Jézus provokál

Jézus, a kegyelmes Isten fia, a pogányok
Galileájában kezdi meg munkálkodását.

A mi Balassi Bálintunk még „kegyelmes”
Istenhez fohászkodott.

Mi már alig
használjuk e szót, e közben szegényedik
nyelvünk, és lelki világunk.

Mit jelent a
szó: kegyelmes?

A latin nyelv segíthet.
Gratia = kegyelem!

A szóban rejtőzködik
a magyar fülünknek is ismerős
fogalom: gratis = ingyenes.

A kegyelmes

az, aki ingyenes ajándékként adja
önmagát nekünk.

Máté az evangéliumát Jézus gyermekségtörténetével
kezdi, aki Dávid fia és
Ábrahám fia.

Mint Dávid fia, a zsidók
közül való, mint Ábrahám fia, minden
néphez jön. (Ábrahám nevének jelentése,
minden nép atyja).

Jézus a pogányok Galileájában lépett fel,
ahol a zsidókon kívül más népek is éltek.

Ezzel akarta kifejezni, hogy minden
ember szenvedéssel, és nélkülözéssel
teli élete felett nyitva az ég, és egyszeri
életük Isten szemében milyen fontos.

Az Evangélium az ószövetségi próféta
üzenetéhez nyúl vissza: „A nép, amely
nagy sötétségben él, nagy fényességet
lát”.

A fény, ami után az emberek vágyakoztak,
Jézus Krisztusban világlott fel.

Jézus minden emberhez szóló küldetése
ma is érvényes.

Jézus provokál!

(vocatio
= hívás, pro vocatio = elhívás valamire).
Jézus elhív bennünket összezavarodott
kapcsolataink gyógyítására.

Ez lehetséges,
ha fájdalmas tapasztalataink ellenére,
hitünk erejével megmentjük az élet
iránti bizalmat, ha a világosság fiaiként
legyőzzük a rosszat jóval.

Forrás: Kozma Imre atya MSZSZ elnöke

Szerk.: Lakatosné Szathmáry Olga