Gyermekéveim emlékei a

Nyíradony-Szakolykert Gencsy Kastélyban

Szathmáry Olga Ottilia

Ágyból ébredve szaladtam a kastély tantermébe.

Már megkezdődött az óra,

a gyerekek rég benn…

Szerettem volna látni Szatmári Olgi keresztmamám!

Hallottam kedvesen áradó

magyarázó hangját,

s én még nem ülök padban,

annak első sorában!

Kíváncsi voltam:

tudtam bemennem nem szabad.

Kezem nem ért fel még a bejárat kilincséig sem.

Hatalmas, félelmetes fémkarmoknak képzeltem.

Tenyeremmel ütöttem,

kétségbeesetten rugdostam

a nagy ajtót, s kiabáltam:

„nyikki Ocicának gyorsan”!

Korondán György keresztapám

nyitotta mosolyogva.

Végre az iskolások között ülhettem nagy boldogan.

Gencsy Béla gróf  saját tulajdonaként alakíthatta át

a főnemesi  Károlyi családtól megvásárolt birtokát.

Szakolykert kastélyának középső része iskolává lett:

az itt és a tanyákon élők,

s cselédei gyermekeinek.

A második világháború  idején egy bomba találat el,

a parkot és a gyönyörű szökőkutat,

itt régészkedtem.

Itt nőhettem fel nővéremmel és unokabátyáimmal.

Játszadozásaink kedves helyszínei változatosak voltak.

A gyümölcsös hatalmas

germezdorfi cseresznyefái;

kerten túli tóba hajladozó

fűzfák árnyat adó ligetei.

Felfedezhettük a kastélypadlás rejtelmeit, borús időn:

régi fotók, nekünk kincseket rejtő ládák, pénzérmék.

Lábammal most is érzem az oszlopok forma talapzatát.

Kezem bőre érzékeli a vörös márvány hideg simaságát.

Talán csak én tudom melyik az: lemeszelték, bemázolták.

Hiszen mi elmozdítható volt,

 a környékbéliek ellopták.

Gencsy gróf menekítette Szibériából: Édesapám a hátán,

„Málenkíj robot”-ról cipelte

Szathmáry Károly Nagyapám.

Akkor még beszélgettek a testvérek családtagok, rokonok.

Nagymamák meséin és történetein feledés csöndje honol.

Mára már nincs rá igény,

s az idő nagy úr: elidegenedés.

Ki beszéli el majd az Unokáknak

a sok kedves történést?

Szegény lesz  önismeretünk a múlt emlékezete hiányában.

Szeretetlenség verhet tán tanyát szívekben és az agyakban.

A zsalugáterek mögött, a szobák történelmi múltat titkolnak.

Generációk kóbor lelke lakozik a termekben, s beszélgetnek.

Idéznek régi karácsonyi emlékeket,

no meg boldog perceket.

Báli nagyteremben zene csendül, ruhaköltemények suhannak.

Téli reggel szán csilingel: Ella grófnő, gúthi erdőbe kocsizott.

Röpül az idő, a történelem viharos szele remélem tanulságos!

Temetők, kripták csöndje őrzi a csontokat elporladt hamvakat.

Holt lelkekkel népesül be álmunk, időnként az agy és a tudat.

Nyíradony-Szakolykertben nemrég láttam a Gencsy Kastélyt!

Felújították Kúria néven és védően a rácskerítéssel körülvették.

Bundás kutya sem ás már alatta gyerekeknek átjárható alagutat.

Talán új élet virul majd és a Kúria,

újra megtelik boldogsággal?

Budakeszi, 2016. október 5.

Szathmáry Olga Ottilia