A Rákóczi Szabadságharc lezárásának, a Szatmári Békének 300. évfordulóját ünnepeljük 2011.-ben. A Rákóczi év egyik legkiemelkedőbb eseményeként Hidvégi-Üstös Pál, ezévben Sárospatak Rákóczi Nagykövete kerékpárral járja végig a Szabadságharc legfontosabb helyszíneit Rodostóból indulva Tarpáig. A beregi delegáció június 28-án indította útjára a sportolót Rákóczi utolsó lakhelyétől.

„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2010-ben átvehettem Dr. Simicskó Istvántól, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárától az I. osztályú Honvédelemért Kitüntető Címet. A kitüntetéshez méltóan továbbra is igyekszem tenni a honvédelmi hagyományok ápolásáért. Kiemelten fontosnak tartom a Rákóczi Szabadságharc 300 éves évfordulójáról való megemlékezést.” – mondja Hidvégi-Üstös Pál hosszútáv sportoló, hagyományőrző, aki 2011 június 29-én indult el Rodostóból, hogy kerépárral járja végig a II. Rákócz Ferenc Emlékmenet keretében a Szabadságharchoz és II. Rákóczi Ferenchez kötődő emlékhelyeket.

A kerékpáros emlékmet várható távja kb. 3100 kilométert tesz ki és 60 helyi ünnepséget, megemlékezést kovácsol egy 5 országot átfogó rendezvénnyé, mely ezzel a 2011-es Rákóczi év legtöbb embert megérintő, legnagyobb szabású eseménye lesz. Hidvégi-Üstös Pál mindenhol várja a civileket, hagyományőrzőket, érdeklődőket – „Szeretném, ha sokan csatlakoznának hozzám településeken belül kerékpárral. Rákóczi az összefogás üzenetét közvetítette a Kárpát medence népei felé, ez ma ugyanúgy aktuális, mint 300 évvel ezelőtt. Kérek mindenkit, hogy jöjjön és emlékezzen együtt velünk! Mi az emlékmenettel igyekszünk személyesen eljutni, minden Rákóczi emléket őrző településre. Helyezzük el együtt az emlékezés koszorúi!”

Az II. Rákóczi Ferenc Emlékmenet Rodostóból indult. A sportolót a beregi-szatmári delegáció indította útjára, melynek vezetője Szécsi Szabolcs Tarpa polgármestere, tagjai pedig Vass Albert Gulács és Varga Sándor Gemzse első emberei voltak, valamint Borbély Péter a tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. A delegációt fogadta Tekirdag (Rodostó) alpolgármestere, a Ali Kilig a Magyar- Török Baráti Társaság Egyesület elnöke és tagjai, valamint Magyarország rodostói tiszteletbeli konzula Erdogan Erken. Az ünnepség során elmondták „ Rodostónak nagyon fontos II. Rákóczi Ferenc, legnagyobb rendezvényünkön, a Cseresznye fesztiválon magyar napot szervezünk, külön figyelmet fordítunk arra, hogy az iskolákban átadjuk gyermekeinknek II. Rákóczi Ferenc üzenetét és a magyar-török kapcsolatok fontosságára felhívjuk a figyelmet. Az idén halálának 250. évfordulóján Mikes Kelemen is utcát kapott városunkban. A gyönyörűen felújított Rákóczi házhoz házasulandó párok is gyakran ellátogatnak, az esküvői fotózásoknak is kedvelt helyszíne.”

A delegáció a Rákóczi emlékműnél fákat ültetett Rodostóban, valamint hozott is Rákóczi utolsó lakhelyéről facsemetéket magával. Hidvégi-Üstös Pál egy-egy marék földet is hoz magával az emlékmenet helyszíneiről, és ebbe ülteti el a fákat több településen a védnökök bevonásával (Balatonkenese, Sárospatak, Borsi, Tiszaújlak (Vilok), Fehérgyarmat, Tarpa).

Erdélyben, különösen Erdővidéken sok százan fogadták a kerékpárost, szép szavakkal, kedves műsorral megható pillanatokat okozva mind Hidvégi-Üstös Pálnak, mind a delegáció tagjainak. kerékpáros emlékmenet Erdélyen halad keresztül, majd július 4-én lép magyar földre.

A program fővédnöke Dr Simicskó István a Honvédelmi Minisztérium, valamint Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Védnökként támogatja a programot Czene Attila sportért felelős és Szőcs Géza kulturális államtitkár, Dr Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke, Dr Czomba Sándor államtitkár, Dr Tilki Attila országgyűlési képviselő, Fehérgyarmat polgármestere.

További információ:
Kalandakadémia Egyesület, Szűcs Julianna 20/9548-042, hidvegipal@gmail.com

Június 28.

Rodostó (Tekirdag)
Tartományi székhely Törökországban, a Márvány-tenger partján. Itt lelt otthonra 1720 tavaszán II. Rákóczi Ferenc bujdosótársaival, Bercsényi Miklóssal és feleségével, Csáky Krisztinával, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik Miklóssal és kamarásával, a Törökországi levelek szerzőjével, Mikes Kelemennel. A fejedelem egykori ebédlőpalotáját romos állapota miatt 1931-ben lebontották, és mását Möller István műegyetemi tanár tervei alapján Gridi-Papp Imre építette újjá, amelyet immár múzeumként maga Gömbös Gyula miniszterelnök avatott fel 1933. október 24-én. (Az ebédlőpalota eredeti díszítőelemeit még 1906-ban Kassára szállították, és ott is felépült annak pontos rekonstrukciója, amely ma szintén múzeumként látogatható.) A magyarok utcájának több háza (Mikesé, Bercsényié is) a közelmúltban omlott össze. A város tengerparti részén (a Béke és szabadság parkban) 1995 óta a fejedelem, 2000 óta pedig Mikes emlékét is szobor őrzi. Az előbbi ülő alakos bronzszobor Sait Rüstem török művész alkotása, az utóbbi mocsári tölgyből faragott, Mikes Kelemen mellett plátói szerelmét, Zsuzsikát és a képzeletebeli „édes néne” alakját is magában foglaló kompozíciót pedig Mónus Béla készítette.

Június 30.

Zágon (Zagon)
Hajdan Háromszékben, ma Romániában, Kovászna megyében fekvő település, a történelmi Magyarország legkeletibb faluja. Itt született 1690 augusztusában Mikes Kelemen, Rákóczi belső inasa, majd kamarása. Fő műve, a Törökországi Levelek – amellett, hogy a rodostói kuruc emigráció fontos forrása –, a 18. századi magyar széppróza remekműve is egyben. A faluban álló Mikes–Szentkereszthy-kastélyban ma részben Mikes Kelemen emlékének szentelt múzeum működik. Az épület műemléki helyreállítása során bizonyossá vált, hogy az épület már a 17. század végén is állt, így valószínűleg azonos Mikes Kelemen szülőházával. (Korábban egy mára elpusztult épületről vélték úgy, hogy Mikes szülőháza.)

Hídvég (Hăghig)
Az egykori Fehér vármegyéhez, ma a romániai Kovászna megyéhez tartozó település az Olt jobb partján. A hídvégi Nemes család egyik tagja, Nemes Tamás volt a háromszéki kurucok egyik szervezője 1703 végén. Ma is áll a család 18. századi eredetű kastélya.

Nagyajta (Aita Mare)
Egykor Háromszékben (Miklósvár fiúszékben), ma a romániai Kovászna megyében, az Olt jobb partján, az Ajta-patak torkolatánál fekvő község. Itt töltötte ifjú házaséveit, majd 1712-től élete hátralévő évtizedeit nagyajtai Cserei Mihály (1667–1756), a jeles történetíró. Erdély Históriája című művében az 1661-től 1710-ig terjedő időszak történetét írta meg, s részletesen szól a Rákóczi-szabadságharc éveiről is. Bár maga elfogult császárpárti volt, 1705-ben átmenetileg csatlakozott a kurucokhoz, művében pedig pártatlan elismeréssel szól például Görgény vára 1707/1708. évi hősies védelméről.

Miklósvár (Micloşoara)
Hajdan az Erdővidék déli részét magában foglaló Miklósvár fiúszék központjaként Háromszékben, ma a romániai Kovászna megyében fekvő, Baróthoz tartozó falu. A Kálnokyak ősi birtokaként játszott szerepe révén kötődik a Rákóczi-szabadságharchoz is: a családból Kálnoki Péter és Tamás csatlakozott a kurucokhoz, az előbbi már Thökölyt is szolgálta, utóbbinak Mihály nevű fia pedig a lengyelországi bujdosásba is követte Rákóczit.

Barót (Baraolt)
A történelmi Háromszékben (Miklósvár fiúszékben), ma a romániai Kovászna megyében, a Barót-patak két partján fekvő város, az ún. Erdővidék központja. Természetesen a barótiak is kivették részüket a szabadságharcból. A labanc Cserei Mihály rosszallóan, de együttérzően említi meg Históriájában, hogy a csíki és háromszéki kurucok súlyos vereségével végződő, 1704. április 13-i feketehalmi ütközetben még a baróti lelkész is elesett: „…a baróti páter is professiója [hivatása] ellen vagdalkózni kívánván, ott vágák le, s Brassóban hozák be a köntösit.”

Július 1.

Vargyas (Vârghiş)
Hajdan Udvarhelyszékhez (Bardóc fiúszékhez), ma a romániai Kovászna megyéhez tartozó település, a vargyasi Daniel család ősi fészke. A székely főúri família számos tagja szolgálta Rákóczit, Daniel György az udvari karabélyosok alezredeseként esett el 1710 őszén, Daniel Péter pedig a fejedelem főfegyverhordozója volt. A szatmári békeokmányon két Daniel nevével is találkozhatunk: József az erdélyi főrendek képviseletében, István pedig a moldvai és havasalföldi menekültek követeként írta alá. Rájuk is emlékeztet a faluban a család későreneszánsz várkastélya.

Holdvilág (Hoghilag)
Egykor Segesvárszékhez, ma a romániai Szeben megyéhez tartozó település a Nagy-Küküllő jobb partján. 1704. január 28-án a Guthi István kuruc ezereskapitány és a székelyudvarhelyi császári őrség kuruccá lett parancsnoka, a vélhetően holland származású Erasmus de Ruyther vezette székely sereg a falu melletti völgyben szenvedett vereséget Jean-Charles baron de Tige császári ezredestől. A még szervezetlen és jórészt fegyvertelen udvarhelyszéki felkelők mintegy 1200 főt veszítettek a csatatéren. A súlyos vereségről a kortárs történetíró, Cserei Mihály is részletesen megemlékezett, a kuruc költészetben pedig a „Magyarok siralmas éneke”, valamint „A holdvilági és feketehalmi harcról” kezdetű ének számol be róla.

Marosvásárhely (Târgu Mureş)
A hajdani Marosszék és a mai romániai Maros megye központja, történelmi magja a Maros bal partján fekszik. Itt, a marosvásárhelyi országgyűlésen iktatták be 1707. április 5-én II. Rákóczi Ferencet az erdélyi fejedelmi székbe, s az erdélyi rendek ekkor ruházták fel a megtisztelő „pater patriae” (a haza atyja) címmel. A 200. évforduló alkalmából állították fel az Alsóvárosban a fejedelem bronz mellszobrát (Székely Károly alkotása, 1907), amelyet azonban 1919-ben ledöntöttek, és eltűnt, helyén 2000 óta Petőfi Sándor szobra áll. 2004-ben Rákóczi ismét bronz mellszobrot kapott, amelyet immár a várban állítottak fel (Pokornyi Attila alkotása, 2004).

Július 2.

Görgényszentimre (Gurghiu)
Egykor Torda vármegyében, ma Romániában, Maros megyében fekvő község. Határában áll Görgény (Gorgen) vára, amely fontos szerepet játszott a kuruc szabadságharcban is. 1704 nyarán hosszú ostrom után került Rákóczi kezére, de a zsibói vereség után ismét császári őrség került a várba. A kurucok 1707 elején újra elfoglalták, majd az év őszén Pekry Lőrinc tábornagy jól felszerelve, éléssel és hadianyaggal ellátva a fejedelem palotásai közül helyezett bele őrséget. A Ráthonyi János kapitány vezette maroknyi csapat hosszú hónapokig állt ellen a császáriak ostromának, majd miután Ráthonyi 1708 februárjában elesett, a kurucok még akkor sem adták meg magukat. Horváth György zászlótartóval az élen kitörtek a várból, átvágták magukat az ostromlók gyűrűjén, és két csoportra oszolva sikeresen eljutottak Moldvába, illetve Magyarországra. A görgényi védők hősiességét maga a fejedelem gyakran állította példaként a reménytelen helyzetbe került várak parancsnokai elé.

Kolozsvár (Cluj-Napoca)
Erdély hét ősi várának, illetve erődített városának (Siebenbürgen) egyike, a hajdani Kolozs vármegye, illetva a mai Kolozs megye székhelye, Románia harmadik legnépesebb városa. A Rákóczi-szabadságharc alatt hosszas körülzárás után, 1704 végén jutott kuruc kézre. Rákóczi tervezett gyulafehérvári beiktatására készülve, 1705-ben a kolozsvári jezsuiták diadalkaput emeltek a fejedelemnek, amelyet azonban a zsibói csatavesztés után sietve le kellett rombolni. A város 1705 végén ismét császári, 1706-ban pedig újra kuruc ellenőrzés alá került. A marosvásárhelyi fejedelembeiktató országgyűlés után, 1707. április 24–27. között maga Rákóczi is a városban tartózkodott, itt töltötte a húsvéti ünnepeket. Április 25-én Kolozsvárott alapította meg a Nemesi Társaságot reprezentatív testőrségként, illetve az előkelő nemesifjak hagyományos udvari neveltetése céljából. Itt fogadta szolgálatába az ifjú Mikes Kelement is, aki addig a jezsuita kollégium növendéke volt. (Mikes nem lett tagja a Nemesi Társaságnak, a fejedelem belső inasaként szolgált!) 1707 őszén Kolozsvárt Erdély nagy részével együtt végleg visszafoglalták a császáriak, de a városból többen a bujdosást választva is kitartottak a kurucok oldalán, Vízaknai Briccius György neves orvos pl. csak 1711 elején tért haza.

Bonchida (Bonţida)
Hajdan Doboka vármegyéhez, ma a romániai Kolozs megyéhez tartozó település. A Bánffy család későbbi pompás kastélya a Rákóczi-szabadságharc időszakában még hadászati jelentőségű várkastély volt. (Ma nemzetközi program dolgozik a valaha erdélyi Versaillesként számon tartott, a 20. század második felében teljesen romossá vált műemlékegyüttes helyreállításán.) Rabutin erdélyi főhadparancsnok Thoroczkay István aranyosszéki főkapitányt rendelte Bonchidára 1703 őszén, a kuruc felkelők ellen fegyverbe hívott székelyek élén. Rajtuk és a segítségükre siető kolozsvári német és rác helyőrség csapatain aratott fényes győzelmet 1703. november 10-én az Orosz Pál és Bóné András vezette kuruc sereg. (Thoroczkay fogságba esett, majd hűséget esküdött Rákóczinak, aki generálissá és erdélyi csapatai főparancsnokává nevezte ki.)

Szentbenedek (Mănăstirea)
Egykor Belső-Szolnok vármegyében, ma Romániában, Kolozs megyében fekvő, Mikeházához tartozó falu a Kis-Szamos jobb partján. 1703. szeptember 20-án itt arattak a kurucok győzelmet Bethlen Sámuel királyhű csapatai felett. A falu régmúltját idézi a Kornis család romos várkastélya.

Zsibó (Jibou)
Egykor Közép-Szolnok vármegyéhez, ma a romániai Szilágy megyéhez tartozó település. Itt, a zsibói szorosban csak félig-meddig kiépített sáncok között vívták a szabadságharc egyik nagy csatáját, amelyben a 16 000 főnyi császári sereg Louis Herbeville tábornagy vezetésével győzelmet aratott a kb. 7500 főt számláló kuruc sereg felett. A kurucok jobb szárnyát Des Alleurs altábornagy, Rákóczi francia tanácsadója, a bal szárnyat pedig Forgách Simon tábornagy vezette. Maga Rákóczi a támadás idején a harctérről távol, ebédelni volt Csáky László gróf szurduki kastélyában. Károlyi Sándor kuruc tábornagy kb. 8000 főnyi hadával nem messze tartózkodott a csatatértől, de az esőáztatta sáros hegyi utakon nem érhetett időben a helyszínre. A kurucok 400, a császáriak 450 halottat vesztettek. A vereség hatására Rákóczi egy időre elveszítette Erdélyt (meghiúsult tervezett gyulafehérvári beiktatása is), a császáriaknak pedig sikerült összeköttetést teremteni az 1704–1705 folyamán teljesen elszigetelődött erdélyi főhadparancsnok, Rabutin de Bussy tábornagy csapataival.

Július 3.

Szatmárnémeti (Satu Mare)
Egykor szabad királyi város Szatmár vármegyében, ma a romániai Szatmár megye székhelye. Szatmár és Németi a Rákóczi-szabadságharc alatt még külön igazgatás alatt álló testvérvárosok voltak, s különösen a szatmári vár elhúzódó ostroma, majd Rákóczi által 1705-ben elrendelt lerombolása jelentett a helybeliek számára súlyos áldozatvállalást. A szabadságharc végén az ún. prófuntházban összegyűlt kuruc rendek fogadták el a békeokmányt. Az erre utaló emléktábla a város főterén 1842-ben épült neogótikus épület, a Vécsey-ház udvari falán látható.

Vetés (Vetiş)
A történelmi Szatmár vármegyében, illetve a mai romániai Szatmár megyében, a Szamos bal partján fekvő község. II. Rákóczi Ferenc 1703. augusztus 15–29. között és szeptember 15–16-án a vetési táborból irányította Szatmár várának ostromát, s augusztus 28-án itt adta ki nevezetes pátensét, amelyben mentesítette a fegyvert fogott jobbágyokat és közvetlen családtagjaikat a földesúri terhek alól.

Nagy- és Kismajtény (Moftinu Mare; Moftinu Mic)
Majtény egykor Szatmár vármegyében fekvő falu volt, ma két külön település a romániai Szatmár megyében, a Kraszna bal partján, egymástól mintegy 5 km-nyi távolságban. Kismajtény a községközpont, és Nagymajtény is hozzá tartozik. A középkorban is két település volt, de Kismajtény elpusztult, ma a helyét sem ismerjük. Nagymajtény a kora újkorban is létezett, az ecsedi uradalom részeként lett Rákóczi-birtok. Az ifjú II. Rákóczi Ferenc 1698-ban Károlyi Sándornak adta zálogba. A fejedelem a szabadságharc alatt két alkalommal járt Majténynál: 1703. szeptember 5–6-án Szatmár várának ostroma idején táborozott itt, majd 1708. október 20-án is átvonult rajta. 1711. április 30-án (a szakirodalomban gyakran hibás dátum, május 1-je szerepel!) itt, a majtényi síkon vonta össze még fegyverben lévő, kb. 12 000 főt számláló csapatait Károlyi Sándor kuruc főparancsnok. Pálffy János előtt elsőként Károlyi, majd az összegyűlt sereg is letette a hűségesküt az akkor már halott I. Józsefre. Ezt követően a kurucok földbe szúrták a 149 zászlót, s fegyvereik megtartása mellett szabadon hazatérhettek vagy átléphettek a császári hadseregbe. A „fegyverletétel” helyszínén obeliszket állítottak az esemény emlékére, s évről évre megemlékezéseket tartanak itt. Az egykor Nagymajtényhoz tartozó ebesfalvai határrészen alapították meg 1723 körül az új Kismajtény községet, melynek lakói az árvizek miatt 1884–86-ban magasabb részre, az ún. „Messzilátó domb”-ra települtek át, az emlékmű ezért tartozik ma Kismajtényhoz.

Kaplony (Căpleni)
Egykor Szatmár vármegyéhez, ma a romániai Szatmár megyéhez tartozó település. A Kaplony (Kaplyon) nemzetség központja, az abból származó Károlyi család temetkező helye. A szatmári békét létrehozó Károlyi Sándor szarkofágja ma is látható, a sors különös kegyeként ő az egyetlen kuruc vezető, akinek síremléke eredeti helyén teljes épségében maradt fenn.

Nagykároly (Carei)
A történelmi Szatmár vármegyében, ma a romániai Szatmár megyében fekvő város. A Károlyi család birtokainak központja, 1703-ban a szatmári főispán, báró Károlyi Sándor főispán lakhelye volt, innen indult a tiszaháti felkelés leverésére, majd a dolhai győzelem hírére Bécsbe. Távollétében, miután maga Rákóczi állt a felkelők élére, és a napról napra növekvő létszámú kuruc sereg elözönlötte a Tiszántúlt, Károlyiné Barkóczy Krisztina augusztus 12–13-án kénytelen volt feladni a kastélyt Bercsényi Miklósnak. Miután Bécsben nem talált kellő fogadtatásra, a Kassára visszatérő Károlyi is alkalmazkodott az új helyzethez, s csatlakozott Rákóczihoz. Egyik első generálisa lett, s mindinkább elnyerte a fejedelem bizalmát, aki több ízben is ellátogatott Nagykárolyba. 1705. október 19-én a zsibói csatával végződő hadjárat során ejtette útba, 1708. február 1–23. között pedig – rövid megszakításokkal – az erdélyi csapatok és menekültek megszemlélésére és a környéken folytatott vadászatok kedvéért időzött a városban. 1708 őszén, Egerből Szatmárra tartó útja során, betegsége miatt időzött hosszabban (október 9-től 19-ig) Károlyban, majd visszafelé, a sárospataki országgyűlésre igyekezve is eltöltött itt két napot (november 14–15.).
A szabadságharc végén ismét történelmi jelentőségű helyszínné vált a károlyi kastély: a majtényi fegyverletételt követő napon, 1711. május 1-jén ugyanis itt írták alá a szatmári békeokmány hivatalos példányait.

Július 4.

Az első település melyet érintett a Rákóczi Emlékmenet Magyarországon Pátyod volt.

Nagyecsed
Egykor Szatmár vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő város. A Báthory család egyik ágának előnevét adó település a 17. század végén a Rákóczi-ház fontos uradalmi központja volt, ide tartozott Tarpa is. Az ecsedi láp hajdan bevehetetlen várának külső védműveit a császáriak lerombolták, 1703-ban így ellenállás nélkül, a Rákóczihoz csatlakozott első főúr, báró Melith Pál felszólítására meghódolt a kurucoknak. Rákóczi 1703. október 9–10-én és 1705. december 12–17-én is Ecsednél táborozott, s miután meggyőződött az őseitől örökölt birtok kedvező fekvéséről, elhatározta, hogy helyreállítja, sőt komoly erősséggé építteti ki francia hadmérnöki tervek alapján. (Miután elrendelte Szatmár várának lerombolását, Ecsed annak szerepét is átvette volna.)
Rákóczi később még két alkalommal vonult át rajta: a marosvásárhelyi fejdelmi beiktatásra tartó útja során, 1707. március 17-én, majd ősszel az Erdélyből kiszorult rendek kisvárdai tanácskozására igyekezvén, november 25–26-án, amikor a vár és a város védműveinek folyó építkezéseit is megszemlélte. Az erődítési munkálatok azonban 1711-re sem fejeződtek be, a vár így inkább csak hadianyag- és élelmezési raktárként szolgált, illetve foglyokat őriztek benne. 1711. február 23-án a fegyverszüneti tárgyalások meghosszabbításának feltételeként vonultak be a császáriak, de Rákóczi rosszallása miatt Károlyi kieszközölte Pálffynál az őrség visszavonását. A szatmári béke után ismét lerombolták, várának ma már nyoma sincs.

Nyírbátor
A történelmi Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő település. A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem több alkalommal is járt a városban: 1703. október 10-én Szatmár alól Tokaj ostromára menet, 1705. okt 19-én Erdély felé tartó útja során, 1708. január 31-én pedig nagykárolyi vendégeskedése előtt érintette Nyírbátort. Ez utóbbi alkalommal a fejedelem magántitkára, Beniczky Gáspár naplójában igen részletes leírást ad a Báthoryak által építtetett gótikus református templomról. A minorita templom ekkor romokban állt, csak a szatmári béke után épült újja Kelemen Didák szerzetes kezdeményezésére, Károlyi Sándor támogatásával. A templomnak azonban ennél is jelentősebb kuruc kori vonatkozása van: a híres Krucsay-oltárt ugyanis Krucsay János volt kuruc ezereskapitány készíttette. Az 1729–1731 között felállított, gyönyörű barokk passió-oltár készíttetésének hátterében egy igen különös történet, mondhatni cifra história áll: Krucsay ugyanis 1727 végén bíróság elé állíttatta és kivégeztette többszöri házasságtörésen ért feleségét, Tolvay Borbálát. Az egyik legenda szerint a férj utólag megtudta, hogy ártatlanul küldte halálba a nejét, s engesztelésül állíttatta az oltárt. A valóság az, hogy az asszony csakugyan elkövette a házasságtörés bűnét, ráadásul visszaesőként, de leleplezése után kolostori menedékhelyet keresett magának a zempléni Rádon. Innen Krucsay fondorlatos módon, a kisvárdai plébános jóhiszemű közreműködésével csalta ki és adta bíróságra, majd hóhérkézre feleségét. Az oltár tehát nem Tolvay Borbála ártatlanságának bebizonyosodása, hanem inkább a rádi minoriták asilum-jogán esett sérelem miatti engesztelésül készült el. A történet pikantériájához hozzátartozik még, hogy az első feleség kivégeztetését követően Krucsay rendkívül gyorsan megnősült: a nála 28 évvel fiatalabb Pogány Borbálát vezetvén oltár elé. Úgy tűnik tehát, hogy Krucsay már kikapós első neje életében eltervezte az újabb házasságot, s így némi lelkifurdalás is motiválhatta. Később magát Krucsayt is az oltár alatt temették el 1741-ben, majd második nejét, Pogány Borbálát is a templomban helyezték végső nyugalomra 1777-ben.

Július 5.

Nagykálló
Hajdan Szabolcs vármegyéhez, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó város. A Kállay család birtokát 1574-ben országgyűlési végzéssel emelték a királyi végvárak sorába. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén kisebb császári őrség védte, 1703. július 29-én maga Rákóczi foglalta el. A vár négy ágyúja képezte a kurucok első tüzérségi felszerelését, s e győzelem hatására hódoltak meg a nagy Hajdúvárosok is Rákóczinak. A kurucok oldalára állt a császári helyőrség is, alparancsnokuk, Johann Eckstein később ezereskapitány lett, s 1709-ben Veszprém várának főkapitányaként esett Siegbert Heister tábornagy fogságába, aki kivégeztette. (Katonai helytállásáért és a származása ellenére felvállalt ügy melletti hűségéért elszenvedett vértanúsága miatt az aradi vértanúk előképét tisztelhetjük személyében.) A Szabadság téren 2003-ban felállított bronz Rákóczi-mellszobor (Nagy Lajos Imre alkotása) 2007-ben a fémtolvajok áldozatául esett, de 2009-ben újraöntötték és ismét felállították.

Újfehértó
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő, 1992 óta városi címmel bíró település. Itt, az akkor többnyire Rácz-Fejértó néven emlegetett településen született Nyúzó Mihály, a szabadságharc neves ezereskapitánya. A vitéz lovassági főtisztet előbb a fejedelem, majd miután aláírta a szatmári békét, Károlyi közbenjárására III. Károly is megnemesítette. Bronz mellszobra ma a város főterén látható (Zagyva László alkotása, 1997).

Téglás
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Hajdú-Bihar megyében fekvő település. A módos mezőváros a Rákóczi-szabadságharc alatt jelentős számú katonát állított ki, akik előbb a Hajdúvárosokkal közös regimentben, majd Bessenyei Zsigmond ezredében szolgáltak. A szabadságharc végén fontos találkozó színhelye volt: 1711. január 25-én itt tárgyalt először személyesen Pálffy János tábornagy, a császári csapatok főparancsnoka és Károlyi Sándor kuruc tábornagy, a fejedelem megbízottja.

Debrecen
Egykor Bihar (és kisebb részben Szabolcs) vármegyéhez tartozó mezőváros, majd 1690-től szabad királyi város, ma Hajdú-Bihar megye székhelyeként megyei jogú város és az ország második legnépesebb települése. Debrecen főbírája, Dobozi István 1703. július 27-én, a sámsoni táborban hódolt meg Rákóczinak. Kálló várának megvétele után Rákóczi két napig a debreceni Nagyerdőnél táborozott (1703. augusztus 2–3.), de a városba nem szállt be. A cívis város polgárai többnyire mentesültek a beszállásolás terheitől és katonákat sem kellett kiállítaniuk, de így is szép számú debreceni önkéntes állt be a kuruc seregbe, a hadellátás terén pedig Debrecennek is óriási anyagi áldozatot kellett vállalnia a nyolc évig tartó szabadságharc folyamán. Ugyanakkor a fejedelem két ízben is kitelepítette a császári fősereg vonulásának útjába eső, de védhetetlen város lakosságát. (Louis Herbeville marsall katonái 1705 őszén, Jean-Louis Rabutin de Bussy marsall csapatai pedig 1706/1707 telén dúlták fel az üresen maradt várost.) Debrecen ebben az időben közjogilag az Erdélyi Fejedelemség része volt, szabad királyi városi rangját is a marosvásárhelyi országgyűlésen iktatták törvénybe 1707 áprilisában.
1710 végén Debrecenben ütötte fel főhadiszállását Pálffy János gróf, a császári sereg újonnan kinevezett főparancsnoka. Komáromy Csipkés György főbíró Cegléd (ma Kossuth) utcai házában volt elszállásolva, ahol Pálffy Károlyi Sándorral is tárgyalt a békekötés feltételeiről. (1744-ben ugyanebben az épületben szállásolta el a város a Károlyi temetésére utazó országos méltóságokat.) A szatmári békekötést megelőző tárgyalások emlékére a Csokonai-kör 1903-ban domborműves táblát állíttatott a Komáromy-ház falán, az épületet azonban 10 évvel később lebontották, és a szomszédos telkekkel összevont helyén a pénzügyi palota épült fel. A Tóth András (1858–1929) szobrászművész alkotta emléktábla 1914 októberében került végleges helyére az új épület előcsarnokában, egy az áthelyezés okát megmagyarázó kísérőtáblával együtt.

Július 6.

Tiszanána
Község az egykori Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Heves megyében. Helyi források szerint 1707-ben, a rác betörés után csupán 25 fős faluból hárman is csatlakoztak a Szabadságharchoz.

Jászkisér
Egykor a Jász kerülethez, ma Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozó település. A reformáció idején a Jászság zömmel katolikus maradt, egyedül Kisér vált tartósan reformátussá. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kisériek a „nemes jász regimentben” szolgáltak. A fejedelem 1710 tavaszán Jászkisérnél ütötte fel táborát, s március 25-től – rövid megszakítással – egészen április 20-ig itt tartózkodott. Ennek emlékét idézi a Makovec Imre tervezte művelődési ház előtt 2003-ban felavatott (majd fémtolvajoktól visszaszerezve 2007-ben helyreállított) bronz Rákóczi-szobor (Szanics Mihály alkotása).

Besenyszög
A ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében fekvő település a hajdan Heves–Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó Szög és Szentiván (részben Fokorú és Szászberek) falvak helyén jött létre. A Rákóczi-szabadságharc idején Szög pusztaként szerepel, Rákóczi 1710. április 20. és május 4., majd július 2. és 4. között itt, a „szegi táborban” tartotta főhadiszállását.

Szolnok
Egykor kamarai mezőváros Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye. A Zagyva tiszai torkolatánál kiépített vára a Rákóczi-szabadságharc kezdetén a császáriak tiszai védelmi vonalának egyik legfőbb támaszpontja volt Tokaj és Szeged között. A kurucok rohammal vették be 1703. szeptember 21-én, amikor a vár ír származású császári parancsnoka, Harry Watters kapitány is életét vesztette. A kurucok 1706. augusztus végéig tartottak benne helyőrséget, akkor azonban Rabutin tábornagy csapatainak fenyegető közeledésére Károlyi Sándor a fejedelem parancsára kiürítette és felgyújtotta a várost. Rabutin a várat helyreállította, s néhány hónapig császári katonaság állomásozott benne, de 1707 elején ők is kiürítették, s ezt követően Szolnok évekig pusztán állott. Rákóczi 1710 tavaszán helyreállíttatta, és újra őrséget helyezett el benne Csajághy János brigadéros parancsnoksága alatt, aki azonban 1710. október 17-én kénytelen volt kapitulálni Jacob Joseph Cusani őrgróf, császári lovassági tábornok előtt. A vár helyén ma a művésztelep található.

Rákóczifalva
Hajdan puszta Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Jász-Nagykun-Szolnok megye legfrissebben városi címet nyert települése. A település közigazgatási területe egykor II. Rákóczi Ferenc birtoka volt. Az itt állt hajdani kastély eredeti boltozatos épületét (amelynek falában jóval későbbi téglák mellett állítólag 1706-os évszámmal ellátott faragott követ is találtak) talán a fejedelem számára épült. Maga a község 1883-ban alakult meg, s Magyarország 3 Rákóczi nevét viselő települése közül a legrégebbi. A kastélyt 1893-ban elbontották, és anyagából épült fel a községháza, a jegyzői lak és az iskola is. Utóbbi falán szép epigramma hirdeti az épület anyagi eredetéből merített szellemi forrást:

Várpalotád romjait idehoztuk s vár leve újra.
A népiskola most nemzeti létrafokunk.
Zászlód leng ormán s szellemed ül diadalmat,
Még a falak között él gyermekeink serege.

A Rákóczi-kultusz ma is eleven hagyomány: ezt tanúsítja a községháza előtt 1986-ban felállított Rákóczi-mellszobor, a helyi kuruc hagyományőrző egyesület tevékenysége, sőt a településen található Macimúzeum is, ahol különlegességként kurucmacik (kuruc ruhába öltöztetett, zsűrizett játékfigurák) is megtalálhatók.

Július 7.

Szentes
Hajdan község Csongrád vármegyében, ma Csongrád megye harmadik legnépesebb városa. Az újabb kori katonai hagyományaira büszke településen jelenleg működő alakulat II. Rákóczi Ferenc nevét viseli (MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred). 1971-ben az akkor Esze Tamás nevét viselő laktanya előtt állították fel a kuruc talpasok híres vezérének kőből készült mellszobrát, amelyet Benke Zoltán készített sorkatonai szolgálata alatt. A szobor ma az ezred alakulóterén áll.

Hódmezővásárhely
Hajdan mezőváros Csongrád vármegyében, ma megyei jogú város Csongrád megyében, a megye második legnépesebb és az ország második legnagyobb területű városa. A Rákóczi-szabadságharc idején egyike a még gyéren lakott Dél-Alföld legjelentősebb településeinek, földesura Bercsényi Miklós gróf, a kuruc hadsereg főgenerálisa volt, aki 1709-ben bérbe adta Károlyi Sándor tábornagynak.