Természetkárosítás Budakeszi környékén

Kezdődött a Normafa nyugati lejtőjén zajló fakitermeléssel, ahol gyanúsan gyors és furcsa módszerrel vitték el a fát a területről, holmi erdészeti engedélyekre hivatkozva. Ott olyan erdőket vágtak le, amelyek ősfás, gyönyörű bükkösök, öreg cserfák, amiket Budapest környékén szinte csak itt lehetett látni már. Azóta már ott sem látni ilyeneket - de a pusztítás csütörtökön folytatódott egy másik helyen.

A favágók megpróbálták

eltüntetni a munkájuk nyomait

 a favágás mindig üzlet

 (a korhadt fa és ág maradt a többi avarral takarva OTT MARADT! szerk olgi!)

A Mária szurdoki fairtás volt a csepp a pohárban (a mellékelt képeken látszik, mit művelt az erdészet engedélyével dolgozó vállalkozó), ami oda vezetett, hogy följelentést tettünk a létező összes hatóságnál, abban a reményben, hogy kiderül, hogyan történhetett meg ez a pusztítás.

Első körben a körzetvezető erdészt kértük meg rá, hogy ha lehetséges, akkor az egy napig végzett favágás után, másnap ne vonuljanak föl. Meglepetésünkre az erdész ezt el is intézte – azért meglepetésünkre, mert első körben kategorikus nemet mondott. Tanulságos, ezért ideírom, hogyha esetleg valaki hasonló helyzetbe kerül, akkor tudjon róla, hogy az elutasítás okai a szokásos, bevett, gondolom az erdészeknek külön kommunikációs tanfolyamon, a „hogyan pattintsuk le a lakosságot” tárgy óráin tanított gépies szövegek voltak.

Az első kulcsszó a balesetveszély: „a munkások csak az idős, kiszáradt fákat vágják ki, mert balesetveszélyesek”

A második a biotóp-idegen fajok: „csak az akácot termelik ki”

A harmadik az elöregedés: „az erdőt rendszeresen fiatalítani kell, különben összeomlik”

A lényeg mégis az, hogy másnap nem vágtak ki több fát! De éppen azért, hogy ez ne is történhessen meg többször, lefényképeztük az addig elvégzett munkájukat és csatolt levél kíséretében megtettük a bejelentésünket.

Szintén tanulság gyanánt álljanak itt a pontok, amelyek szerepeltek a bejelentésben. Az első kérdés az volt, hogy tisztázni kell, milyen engedélyt adtak ki a munkára, mivel két okból is megkérdőjelezhető a kitermelés legális volta. Egyrészt a kitermelt fát rögtön elszállítják, tehát munka közben illetve utána sem kerül ellenőrzésre, hogy milyen fa és mekkora mennyiségben megy ki a területről. Emellett, az erdésztől kapott információk szemben álltak a valóság tényeivel. A területen nem csak akácot, nem csak beteg, kiszáradt fát vágtak ki és szintén nem volt igaz az sem, hogy a Mária szikla mellett nem dolgoztak.

Dokumentáltuk az egészséges kőris, juhar, cser és (főként) gyertyánfák kivágásának nyomait, a megmaradt tönköket és a levágott gallyakat, amelyeken még zöld levelek, vagy egészséges rügyek voltak. Az azóta eltelt idő alatt, valaki földet a falevelet hordott a tönkökre, hogy megpróbálja eltüntetni a nyomokat. Az sem volt igaz, hogy a veszélyes fákat vágják, mivel a szurdokban spontán módon ki-kidőlnek a fák a laza talaj miatt és ilyen fa tucatjával látható a területen – holott talán ezek volnának veszélyesnek nevezhetőek egyáltalán.

Az öreg és odvas fákat sem vitték el, szintén tucatjával található a területen ágszáradásos, lábon korhadó fa.

Természetesen vágtak ki akácfákat is. A völgy ellaposodó részén néhány öreg akác állt. Ezeket vágták most ki úgy, hogy a hat fa koronájának helyén kézilabda-pályányi ék keletkezett. Mivel pedig a völgy mikroklímája különleges, és ezt elsősorban a növényzet klimatikus hatásának köszönheti, ez máris természetkárosítási kategória.

De ez csak a történet egyik fele.

Mert az igazi kérdés az, hogy tisztában van-e az erdészeti területkezelő, hogy ez a hely nem az alföld egyik akácosa, ahol a fán kívül semmilyen más érték nincsen - sem közjóléti, sem biológiai, sem egyéb érték nem sérül, ha az erdőt kivágja?

Azt, hogy a fa üzlet, könnyű belátni és mindenféle parasztvakítást lehet kitalálni arra, hogy mi minden miatt kell levágni az erdőt – de lényegében mindig csak üzletről van szó. - hiszen az erdő érdekében ki lenne, aki csak az ujját is mozdítaná? De akármilyen üzletről van is szó, a hóvirágos, mikroklímás élőhelyen folyó erdészeti munkának miért kell, hogy folyománya legyen az, hogy legyalulják a területet?

Ezt a károkozást tényleg semmi sem magyarázza! Persze ekkor még mindig nem tettünk említést arról, hogy ez egy többszörösen is értékes terület - mert ökológiai értékével vetekszik szakrális fontossága. Persze ezt már végképp nem lenne képes befogadni egy erdőkezelő, mikor még az ökológiai értékeket sem hajlandó figyelembe venni.

Egy ilyen különleges élőhely különleges erdőkezelést kívánna meg egy szakszerűen és körültekintően dolgozó erdőkezelő részéről. Ami itt történt jól példázza a jelenlegi erdőgazdálkodás tarthatatlanságát. Lehetetlennek tartjuk, hogy az erdészeti hatóságok vagy a zöldhatóság kiadott volna engedélyt erre a munkára úgy, hogy tisztában vannak a terület különlegességével - mégis adtak ki engedélyt!

Lehet, nincs igazam, de az itt történtek biztosan kimerítik a természetkárosítás fogalmát, talán megtetézve az állami cégek által elkövetett hűtlen kezeléssel is. Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozó az embereit védőfelszerelés nélkül küldi a terepre és nem egészen annyit és olyan fát vágat le velük, amire engedélye van.

Az elkészült följelentést szívesen közreadjuk – megint csak azok számára, akik hasonló helyzetbe jutnak a Pilisi Parkerdőgazdaság valamelyik területén. Elég, ha a hely- és fajneveket megváltoztatják, és a képeket lecserélik – a többi vélhetőleg ugyanaz lesz: másik helyen, másik természetkárosítás.

Forrás: Koós Kolos a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület, Budakeszi Hírmondó

Tiszteletem Koós Kolos tényfeltáró munkájáért! Mostmár rajtunk a sor! Tenni, akár úgy, hogy tüntetést szervezünk! Létterünkért, az erdők és gyermekeink védelmében a FÁKÉRT! olgi szerk.

Szerk: Szathmáry Olga Ottilia