Ahhoz, hogy megértsük az akadálymentesség elveit,

célszerű kezdetben a miértet megismerni és megérteni.

Elsőként azt tekintjük át, hogyan böngésznek a fogyatékkal élő emberek.

Általában főleg

az érzékszervi hiányosságokat

lehet leküzdeni bizonyos segítő technológiák alkalmazásával.

- Ezek főbb fajtái a képernyőolvasó programok (beszélők), beszédszintetizátorok,

- Braille megjelenítő eszközök, betűméret növelők, nagyítók, nagyméretű kijelzők, speciális mutatóeszközök (mutatópálcák, szemmozgást követő eszközök stb.),

- billentyűzetek (pl. túlmozgást korrigáló feltéttel), képernyőn megjelenő billentyűzetek, gépelést segítő eszközök.

Ezek némelyike segítheti

az értelmi fogyatékosok

és más nem érzékszervi fogyatékossággal élő embertársaink böngészőhasználatát is.

Az alábbiakban ismertetjük,

hogy a különféle fogyatékosságokból fakadó hátrányukat

miképpen küzdik le az érintettek az internetes böngészés során.,

illetve elmagyarázzuk, hogy milyen többlet igényt támasztanak az egyes csoportok a weboldalakkal kapcsolatban.

(A felsorolás nem teljes, de alkalmas arra, hogy betekintést nyerjünk a következőkben ismertetésre kerülő ajánlások miértjeire.)

Egy vak ember alapvetően kétféle módon képes az írott szöveg befogadására:

• hallás vagy
• tapintás segítségével.
• 
  

Két főbb típusba lehet sorolni a hangon alapuló segédeszközöket,

úgymint karakteres felületre épülő beszédszintetizátorok

(melyek főleg hardveres megoldások),

és grafikus felületű operációs rendszereken használt képernyőolvasó szoftverek.

Az előbbiek nyilvánvaló hátránya,

hogy nem ugyanazt a felületet kapják a látássérült látogatók

egy weblap esetében,

mint az átlagos látó, aki egy grafikus böngészővel közelíti meg a webet.

Előnyük a viszonylag alacsony áruk mellett, hogy, ha a fejlesztő tesztelte a weboldalt karakteres kliensből is, akkor kiszámítható lesz a felolvasó által visszaadott szöveg.

Manapság egyre inkább növekszik az igény a grafikus felületű böngészők használatára a vak felhasználók körében,

így ugyanis összetettebb feladatokat képesek elvégezni egy képernyőolvasó segítségével, valamint ha csoportmunkában dolgoznak vakok és látók, könnyebben tudnak egy feladatot a böngésző segítségével megbeszélni.

A képernyőolvasó programok nagy előnye, hogy képesek a weboldalak analizálására és ennek megfelelően a bonyolultabb navigációkra az oldalakon belül és az oldalak között.

A Braille írások olvasásakor a tapintás veszi át a látás szerepét,

ezek az eszközök ugyanis a szövegeket kidudorodó

(mechanikus, vagy piezzoelektromos) pontokká alakítják.

A Braille kódokat hat- vagy nyolcpontos egységekre bonthatjuk, amelyek lehetnek betűk, kettősbetűk (pl. gy), írásjelek, vagy egyéb jelölők (szám, nagybetű) is.

Egy megjelenítő általában egy sort, egy sorban 20-80 braille karaktert tartalmaz. Elolvasás után – a beállított olvasási tempónak megfelelően akár automatikusan is – a sor tartalma frissül a következő sorral.

Sajnos ezek az eszközök meglehetősen drágák, ezért kevés felhasználó engedheti meg magának, hogy ne a fentebb említett hangon alapuló technikák egyikét válassza.

A betűméret

(akár drasztikus méretű)

megnövelésére van a legnagyobb igény körükben.

Erre a böngészőkben elhelyezett betűméret változtatásra alkalmas részt, képernyő nagyítókat használnak,

de előfordul, hogy speciális megjelenítő eszközöket

(nagy méretű kijelzőket, kivetítőket stb.) használnak.

A számukra elérhetővé tett oldalak előnyeit a kisméretű monitort használó látogatóink is élvezik.

Ha az oldalaink fekete-fehér megjelenítő eszközön jól látható és jól használható, akkor jó eséllyel a fenti csoport tagjai is elérik azok tartalmát.

A számukra elérhetővé tett oldalak előnyeit a monokróm monitort használó látogatóink is élvezik.

A mozgássérültek sérülései igen különbözőek lehetnek, ebből következik, hogy az általuk használt segítő technikák, és módszerek is különbözőek lehetnek, az eltérő igényeknek megfelelően.

Általánosságban elmondható, hogy a derékon aluli sérülések nem befolyásolják a számítógéphasználatot. A főbb gondot a kézsérülések, a kézhiány, a mozgási nehézségek és a mozgásképtelenség okozza.

Költségtakarékos és egyszerűen használható voltuk miatt a szájba vehető, vagy fejre erősíthető pálcák (amellyel a billentyűzet kezelését lehet megoldani) használata a legelterjedtebb.

Vannak olyan eszközök is, amelyek segítségével lehetővé válik az egérhasználat kéz igénybevétele nélkül, ilyen például a szem mozgását figyelő, szoftverrel összehangolt kamera, vagy a fejre erősíthető fejmozgást követő kurzorkezelő szerkezet. Van lábbal használható egér is, amelynek egyik fele a kattintást, másik a pozicionálást segíti.

Főleg billentyűzetre szerelt kéztámaszokat, vagy speciális billentyűzeteket alkalmazva kiküszöbölhetőek a félregépelések, azonban a gépelés még ezekkel a segédeszközökkel is lényegesen lassabban lehetséges.

Az egér kezelése lehetséges billentyűzetről és fordítva is igaz, ha a képernyő billentyűzetekre gondolunk. Többször szükség lehet a leragadó billentyű szolgáltatásra, amely segítséget jelenthet a billentyűkombinációk leütésében, akár egy ujjat használva is.

Ezek a lehetőségek többnyire az összes asztali operációs rendszerben megvannak.

Van olyan szájjal fújva és szívva kezelhető cső, amely alkalmas az egér jobb és bal gombjának megfelelő működést szimulálni. Egyes speciális esetekben az agy elektromos hullámait érzékelő pántot helyeznek a webet komoly mozgásproblémákkal megközelítő embertársaink fejére, amelyhez egy az egyszerű eldöntendő kérdések megválaszolásán alapuló szoftver kapcsolódik. Ezzel az eszközzel – bár meglehetősen lomha tempóban – lehetővé válik a böngészés teljesen mozgásképtelen emberek számára is.

Előfordul, hogy mozgássérült embertársunk kizárólag a fejét képes mozgatni, ilyenkor például a szájjal kezelhető botkormány (joystick) lehet segítségére egy képernyőre kirajzolt, szoftveresen kezelhető billentyűzettel kombinálva.

Számtalan különleges egér, nyomógomb, botkormány és billentyűzet létezik, amelyek felsorolására nehéz volna vállalkozni, hiszen sokszor ezeket az eszközöket egyedileg, személyre szabottan gyártják.

A gyerekek problémái föleg két tényezőből tevődnek össze, nem ismerik kellőképpen a technikát és/vagy a figyelmük és befogadóképességük nem elég nagy. Az első probléma hasonló a kulturálisan elszigetelt emberekéhez, a második az értelmi fogyatékos embertársaink igényeit veti fel.

Az idős emberek internethasználatát nehezíti a kor miatti gyengénlátás, a hallásromlás, és a befogadó képesség esetleges szűkülése (pl. szenilitás miatt). Legtöbben közülük csak idős korukban kezdték el tanulni a számítógéphasználatot, ezért a kulturálisan elszigetelt emberek számára elérhetővé tett oldalakat ők is jobb eséllyel használhatják sikerrel.

Leginkább a szövegértés okoz számukra gondot, így a diszlexiások igényei rájuk is igazak. Érdemes lehet ábrákkal könnyíteni a navigációt, hogy könnyebben eligazodjanak. Fontos, hogy hagyjunk időt számukra a műveletek elvégzésére.

A siketek (és nagyothallók) számára jelent talán a legkisebb akadályt a web használata, mivel az oldalakon ritkán fordulnak elő hangzó formátumú anyagok. Általában nem használnak kisegítő technológiákat, de számukra is megkönnyíthetjük a böngészést, ha esetleges hangzó anyagaink megfelelő írott formáját elérhetővé tesszük.

Tulajdonképpen a hangkártyával nem rendelkező felhasználók is funkcionális siketeknek számítanak a webfejlesztő szemével nézve.

Számukra a hosszú egybefüggő szövegek jelentik a fő akadályt, nemegyszer használnak felolvasóprogramot, hogy ezzel is megkönnyítsék a böngészést. Számukra segítség lehet ha rövidebb részekre tagoljuk a szövegeket például alcímek alkalmazásával.

A diszlexia enyhébb változatának tekinthetjük az olvasási nehézségekkel küzdést. Gépelési nehézséggel küszködőknek nagy segítség lehet a zsebtelefonokon már elterjedt prediktív szövegbevitel, amely a nyelvnek megfelelően segíti a felhasználót.

Általában gond nélkül tudják az oldalakat böngészni, ám bizonyos minták,

vagy villogó elemek,

képterületek görcsös rohamot

válthatnak ki belőlük.

Többnyire csak az animációkat tiltják le a böngészőjükben.

Náluk (többnyire) nem találhatóak segítő technológiák, mivel nem is ismerik azokat.

Legnagyobb problémájuk, hogy nem nagyon ismerik a weboldalak által használt alapvető navigációs eszközök használatát sem eléggé, ezért számukra különösen fontos, hogy egyértelmű legyen az oldalainkon való eligazodás.

Sokszor ebbe a csoportba tartozónak tekinthetőek a kisebbségben élők,

és a szegények is.

Az akadálymentesítés irányelveit elsősorban a World Wide Web Consortium (W3C) Web Hozzáférhetőségét Érintő Kezdeményezésének (WAI) ajánlásai fektetik le.

Ezek közül a legfontosabbak a Webes tartalmak hozzáférési irányelvei (WCAG 1.0 és WCAG 2.0) és a Felhasználói ágensek hozzáférési irányelvei (UAAG).

Ezek a szabványok előírják, hogy a weboldalak feleljenek meg az egyéb ajánlásoknak is, mint amilyenek például a (Kiterjeszthető) hipertext jelölőnyelvek ((X)HTML) és a Lépcsőzetes stíluslap technikák (CSS).

Ezekkel a szabványokkal most részletesen nem foglalkozunk, de megjelennek az akadálymentesített weboldalak elkészítésében.

Általánosságban elmondható, hogy a szabványosságon túl hasznos lehet, ha a weboldalt nem a kinézet alapján

készítjük el,

hanem a tartalom alapján,

vagyis szemantikusan építjük fel azt.

Ekkor a speciális böngészőprogram számára könnyebb lesz az oldalt a segítő technológiák alkalmazásával eljuttatni a látogatóhoz.

Egy címsor helyes megadása

(h1, h2 stb.) például a látássérült felhasználóknak fontos,

mert az általuk használt képernyőolvasó képes a címsorra ugrani egy adott billentyűkombináció leütésekor.

A fejlesztő számára ez a hozzáállás alkalmasabbá teszi a kódot a tartalom

és az arculat külön kezelésére,

így gyorsítva a munkát.

Fontos, hogy jól tervezzük meg a leendő weboldalt és játszuk el magunkban,

hogy azt miképpen lesz lehetősége elérni egy hátrányos helyzetű látogatónak. Rengeteg későbbi bosszúságot megspórolhatunk, ha felismerjük, miként ütközik akadályba egy vak akkor, ha csak színekkel jelölünk egy-egy dolgot...

A tervezéssel a későbbi javítások, pótlások és kiegészítések beépítéséhez szükséges időt is minimálisra lehet csökkenteni.

Az alábbi idézet a WCAG 2.0 tervezési alapelveinek összefoglalásánál található:

„A hozzáférhető webtartalom számos embert segít, nem csak a fogyatékosokat.

A tényleges világban a rámpákat a biciklisek, a babakocsit használók és a tolókocsiban közlekedők is használják.

A hozzáférhető webtartalom hasonlóképpen hasznos számos hátrányos helyzetű

és ép ember számára.

Például azok az emberek akik ideiglenesen rögzített feltételek közepette dolgoznak, például zajos környezetben,

ahol nem hallnak jól, vagy éppen egyáltalán nem hallanak, vagy autóvezetés közben, amikor a szemük le van foglalva

(az út figyelésével),

hasznát vehetik egy hozzáférhető weboldalnak.

Egy keresőrobot ugyancsak megtalálhatja egy filmbeli híres idézet helyét,

ha a film feliratozva van.”

Ha a weboldal nem teljesíti az akadálymentesítés követelményeit, a hátrányos helyzetűek vagy csak nagy nehézségek árán képesek azok tartalmát elérni, vagy teljesen meg vannak fosztva attól, hogy hozzájussanak az olvasni (meghallgatni, kitapintani)

kívánt tartalomhoz.

Az elérhető oldalak kialakítása odafigyelést és szakértelmet feltételez, a megrendelő számára ez biztosítékot jelent a jó minőségre és arra, hogy cégének internetes megjelenése nem csupán egy réteg számára lesz látogatható.

Forrás: a cikket összeállította Dvariecki Bálint (info@alkosoft.hu) a weblaboron megjelent Károly György Tamás írásai felhasználásával.