Kassai Csilla:Mikulás sapkája

A "Egyszer volt, hol nem volt, Mikulásnap táján,Nagy szomorúság ült

A Mikulásnak házán. Hetek óta készülődtek Mint megannyi évben,Krampusz, szarvas, Sok ajándék, Várt már útra készen".

..

Mikulás sapkája

Egyszer volt, hol nem volt,
Mikulásnap táján,
Nagy szomorúság ült
A Mikulásnak házán.

* Hetek óta készülődtek
Mint megannyi évben,
Krampusz, szarvas,
Sok ajándék,
Várt már útra készen.*

Ám hiába a sok munka,
Mégiscsak nagy baj van,
Mert a Mikulás sapkát
Keresik, nagy lázban!*

-„Mégis eltűnt, már pedig
Azt mindenki tudja,
Sapka nélkül nem ülhetek
Rénszarvasszánomra?!

*-„Hová tettem? Hová tettem?”
- Töpreng apónk bízva
–„Biztosan a kertben hagytam
Az almásládikókba'!”

* A Mikulásfeleség is
Keresi a sapkát,
-Úgy hívják, hogy Anna néne
- Még mindent megtalált!

* Mikor ősszel almát szedtek,
Hogy legyen majd a zsákban,
Anna néne diót talált:
-„ Jó lesz a kalácsban!„

* Anna néne sütött-főzött
A Mikuláskonyhában,
Mákot, diót, mogyorót
Rejtett sok kalácsba!

* A Mikulás megnézte
Az összes almásládát,
Előugrott egy kis egér,
Eltátotta száját:*

-„Hát Te mi jót csinálsz itt most?
Mindjárt karácsony van!
Ősszel szoktak almát szedni,
Ősz barátom, tél van!„

*Ám az öreg Mikulás
Megpödörte bajszát,
-„Nem almáért jöttem,
Keresem a sapkám!

* Mi lesz, hogyha nem találom?
Sok kis gyerek várja
Az ajándékokat cipőbe,
zokniába?”

*Így szólott a kisegér:
-„Hú, ez szörnyű helyzet!
Azonnal szólni fogok
Egérnemzetemnek!”

* Azzal gyorsan elszaladt,
De olyan nagyon gyorsan,
Mintha ott se lett volna
Az egyik ládikóban!

* Búsult tovább a Mikulás,
Támasztotta állát,
Azt gondolta az idén
Más fogja be szánját!

* Na de kit bízzon meg mostan?
Anna nénét mégse!
Fel tud szállni a szánkóra,
De leszállni is kéne!

* A krampuszok meg szeleburdik,
Mindent elcserélnek!
Még a saját zokniuk is
Felemás mindüknek!

*Ám akkor most mit is tegyen?
Maradjon hát otthon?
A sok kisgyerek egész télen
Szomorún zokogjon?

* Hazament az almáskertből
A Mikulás töprengve,
Egyre törte csak a fejét,
A megoldást keresve.

* Ahogy bandukolt a házhoz,
Eléállt egy süni.
Most sem felejtett el
Hangosan köszönni:

*-„Jó napot Mikulás bácsi!
Tán valami baj van?
Majdnem megbotlottam
Deres szakálladban!

*Úgy előre vagy hajolva,
Mint egy öreg bácsi,
Azok szoktak meggörnyedve
Hajlottan, lassan járni!”

*-Jajjaj, nagy most a bajom
Széles e világban,
Eltűnt a piros sapkám
A Mikulásházban!

* Nem találom égen-földön,
Pedig a gyerekek,
Most is megérdemlik
A sok szeretetet!

* Hogy vigyek nekik én most
Sok-sok ajándékot?
Pedig útrakész már a szán,
Megteltek a zsákok!”

* S akkor így szólt a süni:
-„Hú, ez tényleg szörnyű!
Megkérdem a többi sünit,
Mit is kéne tenni?”

* S azzal összegömbölyödött,
Mint egy kicsi labda,
S elgurult nagyon gyorsan
A sünibarlangba!

* Nagyot sóhajtott magában
A Mikulás bácsi,
Bárcsak meg tudná a sapkát
Azonnal találni!*

Ahogy bandukolt magában,
És sapkáját kereste,
Fenn a magas égen,
Arra szállt egy cinke:

*-„Nagyszakállú Mikulás,
Üdvözöllek Téged,
Mi történt hogy a hidegben
Járod a vidéket?”

*-„Jajjaj, ne is kérdezd kérlek!
Nagy a gondom mostan,
Nem találom a sapkámat,
Mikuláslakomban!*

Már pedig én sapka nélkül
Hogyan üljek szánra?
Mi lesz az ajándékokkal?
Minden gyerek várja!

*-„Hát ez tényleg nagy probléma,
Elrepülök nyomban,
Megkérdezem a cinkéket
A cinkecsaládokban!” -

* Azzal el is szállt a cinke,
Sötétedni kezdett,
Az égből pedig hullottak
A csodás hópelyhek!

* Hazaért a Mikulás
Mikuláslakába,
Csupa hó lett haja, bajsza,
És a nagy szakálla!

* Anna néne gyorsan hozott
Egy nagy törölközőt,
-„Nem indulsz el sapka nélkül,
Ez a vita eldőlt!” -

* Anna néne megtörölte
A Mikulás fejét,
És elővette a szekrényből
Zöldkockás kendőjét!

*-Ha nem lesz meg a sapkád,
Ezt a kendőt hordod!
Egy hetes utadon
Nem szabad megfáznod!-

* Mondta nagyon szigorúan
Az ősz Mikulásnak,
Főtt a feje szegénynek:
„A gyerekek várnak!„

* Az utcai kendő hatalmas
Kendő volt,
Nevetségesen festett
Az öreg Mikuláson!

* Szomorú volt a Mikulás,
Nem tudott mit tenni,
Az ünnepig csak egy napja volt,
Muszáj volt aludni.

* Csodálatos kandalló állt
A Mikuláslakban,
Ropogtak a fahasábok
A tűz varázsában.

* A Mikulás az ágyból nézte
A pattagó szikrákat,
Elmondott egy rövid imát:
-„Uram! Tégy csodákat!”

* Másnap reggel korán keltek,
Ám sehol a sapka,
Üdvözölték egymást mégis
Mosolyra fakadva!

*-„Nem tudom, de úgy gondolom,
Csuda jó napunk lesz!
Nem hiába imádkoztam
Én a Jó Istenhez!

* Anna néne mézescsókja
Elolvad a számba'
,Érzem, Örömünnep virrad
Az egész világra!”

*-„Akinek hite nincs,
Nagyon szegény ember!
Bármit elérhet mindenki
Hittel, szeretettel! –

* Mondta Anna néne
Hatalmas mosollyal:
-„ Remény nélkül
Nincs jó sors,
Csak küzdés a bánattal!

* Senki sem érti szavát
Annak, aki hallgat,
Pedig csupán kérni kell,
Kik kérnek, azok kapnak!„

* S akkor halkan kopogtattak
Kinyílt a vasajtó,
Ki látott már ilyen csodát?
Milliárd egér szólt!

*Ám inkább csak cincogtak,
Nagyon magas hangon,
Előállt a legkisebbik,
S a Mikuláshoz így szólt:

*-„Látod, kedves Mikulás!
Kötöttünk egy sapkát,
Ugyanolyan pirosat,
Mint a régi sapkád!

* Ez az egérajándék
Neked ezen évben,
Olyan jó vagy mindig hozzánk,
Sok szerencséd légyen!”

* Mikulásnak nagy háza
Mind megörült nyomban!
Táncra perdült minden krampusz
Kertben és a lakban!

* Aztán megint kopogtattak:
Ott álltak a sünik,
Az egyik oldal csupa egér,
A másik tüskeböki!

*-„Azért jöttünk, kedves apó,
Mert nem bírjuk nézni,
Hogy az a sok kicsi gyerek
Nagyot fog csalódni!

* Kötöttünk hát egy sapkát,
Gyönyörű pirosat,
Aztán vigyázzál rá nagyon,
Mindig csak ezt hordjad!

* Erre meg a szarvasok
Kezdtek Örömtáncot,
Körbeszaladták majdnem
Az egész világot!

* Kopogtattak megint nyomban,
Nagyon-nagyon halkan,
Hát ahogy az ajtó kinyílt,
Ezer cinke rajban!

* Ott lebegtek szemben,
Mindenki rájuk nézett,
A Mikulás, a krampuszok
És jó Anna néne!

*-„Jöttünk, hoztunk egy sapkát,
Pirosat kötöttünk,
Nehogy már az idén télen
Ne legyen ünnepünk!

* Fogadd tőlünk ezt a sapkát
Jó Mikulás bácsi,
Hadd tudjuk az eleséget
Neked meghálálni!

* Akármilyen hideg tél van,
Te sosem hagyod abba,
Szalonnabőrt, sok magocskát
Teszel az ablakba!

* Hát ez a sok ajándék,
Piros kötött sapka,
Mikulás apónkat
Nagyon meghatotta!

* S ekkor Anna néne is
Mosolygott magában,
Mert bár senki nem tudta,
Kötött sapkát, lázban!

* Az is gyönyörű piros,
Mikulás sapkája,
Pont olyanra sikerült,
Mint előző párja!

*-„Hú” – mondta az ősz apó,
-„Van már sapkám bőven,
Nem lesz többé gond vele
Soha a jövőben!”

* S akkor előjött egy krampusz,
Kis krampusznövendék,
Szégyenkezve előállt,
S kiforgatta zsebét.

* Kihullott belőle a
Mikulás sapkája,
Mindenki csak álldogált,
Tátva maradt szájjal!

*-„Úgy! Hát megvan a sapkám?
Sosem hagytam én el?
Ez a legszebb ajándék
Számomra e télen!

* Gyere ide, kis krampuszom,
Hadd öleljelek meg,
Mégis emlékszek mindenre?
Semmit nem felejtek?!

* Dehogy haragszom én Terád!
Örülök én Néked,
Az is kiderült legalább,
Mennyien szeretnek!

* Köszönöm hát mindőtöknek
A sok-sok ajándékot,
Sosem fogom elfeledni,
A sok jó barátot!

* Hiszen a jó szándék
Több a barátságnál,
A jókor jött segítség
A szeretet árjánál!”

*Így esett, hogy a Mikulás
Felpattant a szánra,
Sose volt még vígabb ünnep
Szerte a világba'!

* Megteltek a kiscipők
A sok-sok ajándékkal,
És a vidám Mikulás
Repült a szánjával!

* Azóta is boldogan
Járja a világot,

Forrás: Kassai Csilla bábjátékának szövege Napraforgó -gyermekrovat
A Mikulás sapkája
Kassai Csilla - 2008.11.17 12:59

Szerk. Szathmáry Olga Ottilia