Melyik legyen az Év rovara 2016-ban?

 

 

Szavazz!

 

SZITAKÖTŐ VIDEO

 

 Szitakötők a sáson

 

A szarvasbogár életéről láthatunk VIDEO-t

 

A Magyar Rovartani Társaság idén hatodik alkalommal

bocsájtja szavazásra az Év rovarát.

Idén is három jelölt közül lehet szavazni:

mezei tücsök,

nagy szarvasbogár,

kisasszony-szitakötő.

Élj a lehetőséggel,

SZAVAZZ!

Az Év madara, az Év fája, az Év vadvirága mintájára létrehozott az Év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegíti. A védett vagy védendő fajok bemutatása a természetvédelem eszméjét terjeszti, egyben pedig a rovarvilágnak, mint a természet védelemre érdemes részének jelentőségére is felhívja a figyelmet. 

Kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo)

Hegyi patakok, kisebb folyók

repülő ékszerei a kisasszony-szitakötők.

A 4-5 cm hosszú, 6 cm-es szárnyfesztávolságú rovarok felismerése – legalábbis hazánkban – nem okoz különösebb nehézséget.

 

A fémesen csillogó kék szárnyú és ugyanilyen színekben pompázó testű példányok a hímek.

 

A nőstények egy árnyalattal szerényebb megjelenésűek:

testük csillogóan barnás zöld színű, szárnyaik pedig barnák

és füstösen áttetszők.

Lárvái az oxigénben dúsabb vizeket kedvelik, ezért a gyorsabb folyású, hűvösebb, növényzettel borított folyóvizek mentén találkozhatunk vele.

Erdősültebb hegy- és dombvidéki tájainkon általánosan elterjedt.

A többi szitakötőhöz hasonlóan a kisasszony-szitakötő is ragadozó.

 

Lárvái a vízi növények között mozdulatlanul lesben állva várják prédájukat.

Az arra tévedő zsákmányukat

(ami jellemzően valamilyen vízi rovar, rovarlárva, rák)

a villámgyors mozdulattal előre kicsapható fogóálarcuk segítségével kapják el.

 

A kifejlett szitakötők a víz közelében repülő rovarokra vadásznak.

Nőstényeik vízinövényekre helyezik petéiket, ennek során gyakran a víz alá is lemerülnek. A kikelő lárvák két éves fejlődésük alatt sorozatos vedlésekkel növekednek, majd kimásznak a vízből és egy függőleges felületet keresnek, amelyen jól meg tudnak kapaszkodni.

Lárvabőrük a tor hátoldalán megreped és a kifejlett rovar,

az imágó kászálódik ki belőle:

ez a folyamat az átváltozás.

 

A puha, frissen kibújt szitakötő légcsőrendszerét levegővel pumpálja tele, ezáltal teste megnagyobbodik, szárnyai kifeszülnek.

Ebben a testhelyzetben

keményedik meg a kitinpáncél.

 

Hím és nőstény kisasszony-szitakötő (fotó: Richard Bartz)

Az imágók röpte viszonylag lassú, csapongó.

Nem távolodnak messzire a víztesttől, ahol többnyire a nyíltabb növényzetű helyeken táplálkoznak.

A hímek kisebb territóriumot tartanak.

Az érkező nőstényeket gyors szárnycsapásokkal végzett udvarló repüléssel közelítik meg.

 

Ha sikerül, a hím potrohfüggelékeivel hátulról megragadja a nőstény torát,

majd ha az kész a párzásra,

potrohvégét a hím potrohának tövén található ivarszervei felé közelíti.

 

Így alakul ki a párzási kerék.

Párosodás után a hím elengedi a nőstényt,

de a peterakásig őrzi.

A kisasszony-szitakötő Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll,

pénzben kifejezett értéke 5000 Ft.

Puskás Gellért

Ha május végétől július közepéig meleg délutánokon és estéken

idős tölgyerdők környékén sétálunk,

kis szerencsével találkozhatunk Magyarország – és egész Európa –

legnagyobb termetű bogarával,

a nagy szarvasbogárral.

A hím szarvasbogarat semmilyen más bogárral

nem lehet összetéveszteni,

hiszen rágói hatalmas,

fogazott aganccsá alakultak.

A nőstény rágói sokkal kisebbek,

a bogarak körében megszokott méretűek.

A kifejlett szarvasbogarak csupán néhány hétig élnek,

lárváik azonban 5 évig fejlődnek a tölgyfák nagy, elhalt gyökereiben.

 

Az érett lárva az utolsó év júliusában a gyökeret elhagyva a talajba vonul,

ott 15–20 cm mélyen földből és korhadékból ököl nagyságú kamrát készít,

és abban bebábozódik.

 

A bábállapot 6 hétig tart,

azután kikel az imágó

(a kifejlett bogár),

és a bábkamrában tölti az egész telet. Kültakarója eleinte halvány és puha.

Április-májusban

az akkor már kemény páncélú, sötét színű bogár felássa magát

közvetlenül a felszín alá, és ott várja a megfelelő időjárású estét, amikor előbújhat a talajból.

 

Először a hímek jelennek meg,

majd május-június fordulóján

követik őket a nőstények.

A kifejlett szarvasbogarak gyakorlatilag nem táplálkoznak, hanem azt a zsírraktárt élik fel, amelyet még lárvakorukban felhalmoztak. Legfeljebb csak a fák (főleg a tölgyek) sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják alsó ajkukkal.

 

A szarvasbogarak viszonylag lassan és nehézkesen repülnek.

 

Leginkább fülledt, meleg napokon alkonyatkor és este kelnek szárnyra.

 

A nőstények általában csak egyszer repülnek, a párzás után;

ilyenkor a peterakóhelyet közelítik meg repülve, majd a földön gyalogolva.

A hímek a rágóikkal verekednek:

 

a felek megragadják egymást az agancsukkal, és némi dulakodás után a győztes lehajítja a vesztest az ágról,

 

a kifolyó fanedvről vagy a nőstényről.

A hím párzáskor a lefelé fordított rágóival fogja le a nőstényt.

 

 

 

A párkeresés, a nőstényekért vívott csatározás

a hímek minden energiáját felemészti.

Nem csoda, hogy a hímek élettartama rövidebb,

csupán 1–2 hét; július végére rendszerint elpusztulnak,

a nőstények néha megérik

augusztus utolsó napjait is.

 

A nagy szarvasbogár Európa sok országában

nagyon megritkult vagy ki is pusztult. Magyarországon azonban

ma még sok helyen gyönyörködhetünk e pompás rovarban.

A nagy szarvasbogár Magyarországon

természetvédelmi oltalom alatt áll,

pénzben kifejezett értéke 10000 Ft.

írta: Merkl Ottó

 

Tavasz végén és nyár első felében hallhatjuk

a hazai tücsökfajok legjobban ismert és legnépszerűbb képviselőjének,

a mezei tücsök hímjeinek ciripelését.

Nagy termete, csillogó fekete színe,

különösen a hímek esetén feltűnően nagy,

gömbölyű feje valamint az ugrólábak combja tövén

látható narancsvörös színezet könnyen felismerhetővé teszik.

A nőstények potrohvégén egy hosszú,

vékony és egyenes tojócső látható,

amelynek segítségével petéiket nyár elején a talajba helyezik.

A petékből néhány hét elteltével bújnak ki az apró tücsöklárvák.

Szárnyatlanok, más tekintetben azonban

a kifejlett tücskök apró másolatai.

Őszig nagy lárvává fejlődnek, ez alatt nagyjából

10 alkalommal vedlenek, kövek alatt,

talajrepedésekben telelnek át.

 

Április végén vagy májusban történik az utolsó vedlés,

ami után már a kifejlett, szárnyakkal és ivarszervekkel rendelkező

példány bújik ki a lárvabőrből.

A hím tücskök a maguk által ásott egyenes járatban

töltik idejük nagyobb részét, amelynek bejáratánál

egy kisebb részt megtisztítanak.

Ezen a porondon hallatják a nőstényeket csalogató hívóhangjukat,

nappal és az éjszaka első felében is ciripelnek.

A nőstények megjelenésekor a ciripelés megváltozik,

a hívó hang egy jóval halkabb

udvarló énekbe csap át.

 

Kevésbé közismert, hogy a nyár végi,

őszi estéken hallatszó folyamatos,

halkabb és vékonyabb ciripelés nem a mezei tücsök,

hanem egy másik gyakori faj,

a pirregő tücsök

(Oecanthus pellucens) hívóhangja.

 

Mind a lárvák, mind a kifejlettek nagyobbrészt különböző

növényi eredetű táplálékot fogyasztanak,

de elpusztult ízeltlábúak megrágásával állati eredetű

fehérjékhez is jutnak.

Élőhelyei a legkülönbözőbb gyepterületek:

jobbára szárazabb gyepekben, de nedvesebb réteken

és akár út menti mezsgyéken is találkozhatunk vele.

Hím mezei tücsök

(fotó: Gilles San Martin

)

A mezei tücsök Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övi területein is elterjedt. Számos európai ország vörös könyvében (veszélyeztetett fajok listája) szerepel, esetenként jelentős védelmi programokkal is segítik a faj túlélését. Hazánkban azonban a mezei tücsök szerencsére még kifejezetten

gyakori fajnak számít.

 

írta: Puskás Gellért

 

 

Forrás: http://mttmuzeum.blog.hu

Szerk.: NETWORK Magyarságunk a lélek él> Budakeszi Klub> Együtt Budakesziért Fórum vezetője, Versek, Idézetek Irodalmi Klub vezető szerkesztője:

Szathmáry Olga Ottilia