• tudjuk, hogy az ember gyarló, elõször az egymással harcoló istenek katonái voltak, majd késõbb saját harci kedvüktõl vezérelve Isten nevében indultak egymást megölni
• veleszületett tulajdonság, az embernek, ember általi kizsákmányolása, legyen az bármilyen forma, jelenleg éppen fogyasztói társadalom a neve, de ilyen volt a rabszolgatartó társadalom is a spirál alsóbb fokán
• jellemzõ az uralkodási vágy, bármilyen áron
• jellemzõ a Föld túlnépesedése, részben e miatt is, illetve a fogyasztói társadalom tõkefelhalmozása miatt, szemetet etetnek velünk, mely a civilizációs betegségek széles választékát eredményezi
• a technikai fejlettség olyan fokra hágott, mely exponenciális növekedést okoz
• mikor a „homo” korszakban egy minimális fejlõdéshez is egy-két millió év kellett, akkor manapság több millió éves ugrásban fejlõdünk. Ennek elsõ lépését az istenek tették meg, ma pedig mi magunk (?). Lényeg, hogy genetikailag a homo sapiens szintjén vagyunk, viszont egy olyan környezetet hoztunk létre, melybe nem illünk bele, nem vagyunk kompatibilisek vele. 

• További háborúk, hol Isten nevében, hogy birodalmak kiterjesztéséért
• Elöregedett nemzetek kihalása, a fiatalok dinamikus fejlõdése, a Föld súlypont eltolódásai
• Nagy birodalmak bukása, újak születése
• Mindenfajta technikai csodák, melyek majd visszájukra sülnek el
• Régi energiafajták elfogyása, újabb, hatékonyak alkalmazása, ugyanakkor az emberi energiafüggõség tovább növekszik
• Marad az ember, ember általi kizsákmányolása, más elnevezés alatt, kevés számú ember ellenõrzi a világot
• Az emberek elgépiesedése, nem a gépek szolgálják majd az embert, hanem fordítva
• A civilizációs betegségek egy részét megoldják a tudósok, igaz nem az okok kiiktatásával, hanem csak tüneti kezeléssel, így egy helyett azonnal több új jelentkezik majd
• I.sz. 2.900 körül újra erre halad el a Nibiru. Hogy lesz-e ítéletnap, az Úr eljön-e azt nem tudni. Ha igen, nem vagyunk felkészülve idegen életforma érkezésére, legyen az saját szüleink fajtája

Az õsi kultúrák (sumer, Indus-völgyi, stb.) az ember életét korszakokra bontották, minden korszaknak meg voltak és vannak a saját jellemzõik. Ezek az idõszakok átszámolhatók a mai kor éveibe is.

Születés után, az elsõ csakra, az elsõ hét (1x7) év célja, a komfort érzet kielégítése, ahogy a kisgyerek végzi. Szereti, ha mindene megvan, ha környezete biztonságos. A gyereket az érdekli, hogy akikkel egy családban él, azok biztosítsák számára a komfortot. Ha éhes, szeret enni, ha fáradt, szeret aludni, szereti tudni, hogy odafigyelnek rá. Fontos, hogy csak egy dologra koncentrál mindig, azaz ha játszik, a világ megszûnik lenni körülötte és csak a játékra összpontosít. Ha viszont éhes lesz, akkor kiesik a játék a kezébõl, és enni akar, akkor semmi más nem érdekli.

A gyerek fantáziája nagyon nagy, ezért el tud játszani egy darab fával, vagy kõvel és saját vizualizálása révén ez a fa vagy kõ mindig más és más játékot testesít meg. Látható, hogy a legrosszabb, ha a gyerek nem egyszerû „játékkal” játszik, felhasználva a saját fantáziáját, hanem egyre bonyolultabb és díszesebb, önjáró, villogó, sípoló játékokat kap, mert így nem alakul ki saját szabad fantáziája, vizualizációs képessége.

A korszak fontossága abban rejlik, hogy a gyerek meg kell érezze ezeket az érzelmeket, illetve meg kell tanulja kielégíteni saját igényeit, azaz, hogy szolgálja ki saját magát. Minden normális társadalomban 4 éves kortól a gyerek már aktívan részt vesz a saját igényeinek kielégítésében, illetve aktívan részt vesz a környezõ világ felfedezésében.

A második csakra a szociális integráció idõszaka. Idõtartama 2x7 év, ez az illetõ személy 7-21 éves kora közötti idõszak.

A szociális integráció jelenti a csoportot, illetve a hagyományokat, ezek megtapasztalását és tisztelését.

Ilyenkor a fiatal feladja saját igényinek egy részét, csak azért, hogy a csoport tagja lehessen. Nem baj, ha éhes, elmegy kerékpározni anélkül, hogy enne, mert kinn várják a fiuk. Ilyenkor megtanulja saját érdekei felé helyezni a csoport érdekét.

A második csakra nagy tanulsága, meg kell tanulni a hagyományokat, a nemzeti identitást, meg kell tanulni kapcsolódni a tágabb közösséghez, a nemzethez, melynek anyanyelvét tanulta meg. Megtanulja, hogy milyen integráció létezik szûkebb és tágabb csoportokon belül, illetve csoportok között.

Amíg az elsõ csakra idején megtanulja, hogy igényeit fizikai, materiális szinten hogyan tudja kielégíteni, addig a második csakrában meg kell tanulja, igényeit tudati szinten kielégíteni, azaz meg kell élje és tapasztalja, hogy tudati szinten mi élteti.

A harmadik csakra, 3x7 év, az ember 21-42 éves kora közötti idõszak, ez a karrier idõszak. Az elsõ két csakra idején megtapasztalt és megtanult ismereteket most hasznosítja. Most dolgozik azért, hogy legyen hol laknia, legyen családja, hogy elismerjék azért, amit tett, hogy felnézzenek rá, hogy el tudjon tartani másokat saját munkája árán. Most kell õ maga is szembesüljön azzal, hogy értékes embere környezetének, illetve többet tud elérni, megszerezni, mint amennyire szüksége van.

Az ember 42 éves kora körül, a háromdimenziós világ sikereit megélve, rájön annak ürességére, hiányérzete kezd lenni. Már megvannak a földi javak, sok minden, ami a szomszédnak is, de valami mégis hiányzik, mintha üres lenne az élet.

A negyedik csakra a bölcsesség, a lelki egyensúly idõszaka, mely 4x7 évet jelent, az ember 42 éves korától 70-ig bezárólag. Ekkor más értékek kerülnek elõtérbe, inkább a spirituálisak. A 3D értékek már nem olyan fontosak.

Az ötödik csakra, az már egy kozmikus kapcsolódás, a tényleges kreativitás idõszaka. Kreativitás nem jelent mást, mint kozmikus minták 3D alkalmazása. A nagy felfedezõk mind, egytõl egyig ide tartoznak.

A hatodik csakra, a kozmikus kapcsolatot jelenti, mikor már nem csak leveszi valaki a kozmikus mintákat, hanem saját „antennáival” teljes mértékû oda-vissza kommunikációt tud megvalósítani. Példa erre az Afrikában élõ dogon törzs csillagászati tudása, õk tudják, hogy a Sirius rendszer ikercsillag, sõt tudnak egy harmadik csillagról is a rendszerben. A mai tudomány nemrég fedezte csak fel az ikercsillagot, míg a másik kettõ mozgásának szabálytalanságából feltételezi, hogy három csillag a rendszer központja. A kõkor szintjén élõ bennszülöttek mindezt két francia tudósnak mesélték el. Õk állítják a kozmikus integráció és „távközlés” révén jutottak az információk birtokába.

Ehhez teljesen hasonló a Fülöp szigeteken élõ csodagyógyítók esete is, akik bármilyen betegséget néhány másodperc alatt meggyógyítanak. Õk délutánonként összegyûlnek, és egy-két órán keresztül együtt énekelnek, dalolnak, amolyan népdalszerû dalokat. E rituális összejöveteleken képesek erõt meríteni, hogy akár egymást, akár idegeneket meggyógyítsanak. Mindez elõtt értetlenül áll a materialista szemléletû modern világ, pedig ez csak egy õsi tudás, melyet szándékosan kiöltünk, illetve olyan érzékszervek alkalmazása, melyeket szándékosan kikapcsoltunk, és emiatt már elfelejtettünk.

A hetedik csakra már maga a kozmosz, távol a földi materiális valóságtól.

A csakrarendszer mûködése példával ilusztrálva olyan, mintha egy kilátótoronyba mennénk, felfele haladva, minden szinten egy-egy ablakból kinéznénk ugyanarra a tájra.
Mielõtt belépnénk a toronyba, akkor látjuk a szokott tájat, a zöld pázsitot, a bokrokat. Az elsõ emeleti ablakból kinézve már látjuk egy-egy fa koronáját, szemmagasságban. A második emelti ablakból már túllátunk a fák felett és feltûnnek az eddig nem látott távoli dombok. A harmadik emeleti ablakból már inkább a távlat érvényesül. A negyedik emeleti ablakból kinézve a közvetlen környezet nem látszik, a fák kicsi pontok, viszont jól látszik a messzi hegy, mely már innen nincs is olyan messze. Ez így tovább, a hetedik emeleten, a kilátón, már csak a távlat érvényesül. Semmit sem látunk a közvetelen környezetbõl, csak a felhõket, a távoli hegyeket. Innen este kéznyújtásnyira érezzük a csillagokat.

Néhány észrevétel a csakra rendszerrel kapcsolatban.

A megjelölt idõintervallumok, évek az ideális esetet jelentik, míg a haladási sorrend az elsõtõl felfele tart. Minden idõszak olyan, mint egy-egy osztály, el kell végezni, ahhoz, hogy magasabb szintre juthasson az ember. Viszont aki nem végzi el az egyiket, az nem léphet tovább.

Példa erre, hogy a „civilizált, modern” nyugati emberek 90%-a még az elsõ csakrát sem tudja elhagyni élete végéig. Ennek következménye a mai, rossz alapokon nyugvó értékrend, a birtoklási vágy és kényszer. Aki nem tanulta meg az elsõ csakra tanításait, az nem tud egy dologra koncentrálni, az lót-fut kapkod, de nem old meg semmit. Milyen ismerõs jellemzõje ez mai világunknak.

A második csakra hiánya azt jelenti, hogy nincs nemzeti identitás, nem ismerjük és nem tisztlejük õseinket, itt nem a szülõkrõl van szó, hanem több ezer éves õseinkrõl. A történelem ismeretének hiánya generálja a hontalanság érzését, illetve a céltalan jövõképet.

A második csakra hiánya jelenti azt, hogy az emberek nem tudják saját céljaik felé helyezni a közösségit. Nem véletlen, hogy két magyar három véleményt képvisel. Nem véletlen, hogy egymást bántalmazzák, ha kell fizikailag is, mert más a véleménye. Nem véletlen, hogy nem hajlandók egymással megegyezni.

A harmadik csakra hiánya már-már világjárvány a fejlett országokban, ide csak nagyon kevesen jutnak el. Sokan, akik nem tudnak mit kezdeni vagyonukkal, összetévesztik a sikert az elsõcsakrás birtoklással, birtoklási kényszerrel.

A negyedik csakrát igen kevesen élik meg, már csak azért is, mert fizikailag annyira lebetegítik magukat, hogy 40 éves korukra betegebbek, mint 100 évesen várható lenne.

Vannak viszont olyanok, akik hamar túllépnek a megjelölt idõszakokon, és hamar megvalósítják a kozmikus integrációt. Ilyen sok õsközösségi törzs, egészen addig, míg fel nem fedezik õket, mert akkor náluk is beindul a „fejlõdés”, és odavész tudományuk. Nem véletlen, hogy a legnagyobb génkutatók, bioinformatikai szakemberek, fizikusok, el szoktak menni ilyen, alig ismert törzsekhez és megtanulják tõlük a kozmikus integrációt. A modern „mindentudó” ember elmegy az õsközösségi szinten élõ törzshöz tanulni. És ezek a „primitív” emberek örömmel mesélnek, tanítanak a kozmikus integrációról.

A Fülöp szigeteken a „csoda” gyógyítók is akkor kerültek bajba, mikor felütötte fejét a versengés, a birtoklás. Ekkor, csak azért, hogy ki tud több embert meggyógyítani, illetve kinek lesz nagyobb szállodája, saját egészségüket teszik tönkre, sõt bele is halnak a versengésbe.

Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb szoftvercég megalkotója és tulajdonosa is ilyen kozmikus integrációval rendelkezett már fiatal korától. Gyakorlatilag a kozmikus mintákat ültette át mai 3D világunkba. Nélküle a számítástechnika még nem itt lenne. Talán nem véletlen, hogy egy szabadkõmûves páholy vezetõje. Az sem lehet véletlen, hogy szabadkõmûves társai szintén markáns emberek, akik nem pénzük miatt kerültek be a zárt közösségbe. A szabadkömûvesség alappillére, hogy hisznek Istenben, de ez az isten, nem a jó öreg szakállas bácsi a szentképekrõl, hanem a Teremtõ erõ, maga a kozmosz, egy õs energia és információ, mely egyik formából át tud alakulni a másikba. Õk tudják, hogy a gondolat teremt, azaz az anyag nem más, mint a gondolat manifesztációja.

A történelem során a próféták egyfelõl ismerve a múltat, a maga valóságában, másfelõl nagyfokú kozmikus integrációval rendelkezve igenis, meg tudták/tudják jósolni a jövõt.
Úgy ahogy a primitív népek, rituális szertartásaik során (melyeket a modern tudomány tudathasadásos állapotnak nevez), vissza tudnak menni idõben és el tudják mesélni a maguk primitiív eszközeikkel, hogy mit láttak, valószínüleg Nostradamus is egyfelõl ismerte a világmindenség alapelveit, ciklicitását, illetve nagyfokú kozmikus integrációval rendelkezett. Nem csoda, hogy elõre látott dolgokat, filmszerûen, csak nyelvezete nem volt olyan felbontású, hogy pontosan leírhassa amit látott. Ráadásul ott volt a Szent Inkvizició is.

Ma már Magyarországon is elérhetõ olyan spirituális közösség, ahol ezt megélheti az ember. Ezt megtanulva otthon is gyakorolható, finomítható, Egy idõ után oda néz be az ember, ahova kéri. Egy dolog kérdéses, az idõ. Nincs idõérzék. Bár a meglátott környezet utólagos vizsgálata sejteti a kort, az eltelt évek számát. Tipikus példa, hogy a legtöbben a jövõt illetõen harcot látnak, mintha rakétavetõkkel lõnének, mások nagy világosságot látnak, mintha átvilágítana valamilyen nagyon erõs fény a felhõkön. A fegyverek nem térnek el napjaink fegyvereitõl. Tehát a legtöbb ember komoly harcot lát, az már változó, hogy ki, milyen formában éli ezt át. Az érzelem viszont közös, félelem, és egy általános rossz érzés, fájdalom. Ezt mindenki érzi. A következõ képcsoport szintén hasonló, de mindenki másképp látja. Van aki azt látja, hogy egy nagy ûrhajó belsejében van, van aki mintha az ablakból látná távolodni a földet, van, aki az ûrhajó monitorjait látja. Jellemzõen a hangulat megint hasonló, félelem a szokatlan helyzet miatt, és kellemetlen érzés, egy mesterséges világban. A harmadik képcsoport egy földszerû bolygó, vagy esetleg mégis a Föld, ahol egyszerû körülmények között élnek emberek. Van aki azt látja, hogy gabonaföldön jár, kunyhóban lakik, van, aki tábortûz körül gyerekekkel játszik (fõleg nõk szokták ezt látni), van aki sámántáncot jár szintén egy nagy tûz mellett, éjszaka. Fontos, hogy az ilyen képsorok alatt mindenki végtelen nyugalomról és boldogságról számol be. Úgy tûnik, mintha lenne egy „adó”, mely a jövõt sugározza és azt minden „vevõ” a maga nyelvezete szerint érti és teszi láthatóvá, az érzelmeket pedig érezhetõvé. Mindebbõl természetesen nem derül ki, hogy mikor lesznek az események, az sem, hogy az újrakezdés itt lesz, vagy egy

hasonló bolygón, és fõleg azt nem tudni, hogy kik jönnek ûrhajóval és miért jönnek? Ezek után nem kérdéses, hogy ki volt Nostradamus, vagy sok próféta. Semmi más, mint egy spirituális ember.

Nagyon sok ilyen él ma is a földön, csak a materializmus annyira lebutította õket, hogy még azt sem hiszik el, hogy ilyesmi létezik. Pedig ha megélnék, hogy õk maguk képesek rá. Egy biztos, nem lesz unalmas a jövõ. Egy a lényeg, jó idõben legyünk, jó helyen!!!