Szép sikerrel zárult advent idején a Kálvin teremben megrendezett jótékonysági festménykiállítás és -vásár. Az esemény egyik szervezője, dr. Darkó Jenő muzeológus, történész szerint a művészek lelkesedése és a kiállítás fogadtatása egyértelműen arra utal, hogy Budakeszinek szüksége lenne egy állandó kiállító térre, ahol a helyi alkotók időről időre méltó körülmények között mutathatnák be munkáikat.

– Honnan ered a kiállítás gondolata? – kérdeztük dr. Darkó Jenő muzeológust, történészt, a kiállítás egyik szervezőjét.

– Bakács Edit Bernadett képviselőasszonytól megtudtuk, hogy 2010-ben már kétszer annyi rászorulót tartottak nyilván Budakeszin, mint 2009-ben. Sokan elbukták a lakáshiteleiket, és az önkormányzatnak is elfogyott a támogatási kerete. Ilyenkor szokás jótékonysági koncerteket és különböző kulturális programokat szervezni. Hárman hoztuk létre ezt a kiállítást, Dévényi János festőművész barátommal és Nagy Mónikával, a művelődési ház munkatársával. Összesen 16 művész jelentkezett a múlt év december 12-én megnyílt kiállításra.

– Volt valami tematikai kikötés, ami alapján kiválogatták az alkotásokat?

– Nem volt semmiféle megszorítás, nem számított a végzettség sem. Az mindenképpen fontos, hogy Orosz Istvánt és Keresztes Dórát meg tudtuk nyerni az ügynek. Volt egy-két súlyponti alkotása a kiállításnak, mint például Dévényi János munkái. Ez a szentendrei stílusú nonfiguratív-konstruktív ábrázolás, aminek külön fogyasztói köre van.

Összességében a kiállított alkotások elég széles spektrumot öleltek fel, bármelyik galériában bátran megállták volna a helyüket, jó minőségű anyagot sikerült összehozni. Kellemes meglepetés volt, hogy a felkért művészek szinte azonnal vállalták a kiállítást, és azt, hogy a befolyt összeg teljes egészét jótékonysági célra fordítják.

Ez a kiállítás nem jöhetett volna létre, ha Boros Péter nagytiszteletű lelkészúr nem áll az ügy mellé, és nem bocsátja rendelkezésünkre a Kálvin termet, amely jószerivel az egyetlen kiállítóhelye Budakeszinek.

– Milyen volt a fogadtatás?

– Remekül sikerült a megnyitó, megtelt a Kálvin terem. Örömmel fogadták a látogatók azt, hogy budakeszi művészek mutatkoztak be, ami ennek az ügynek a továbbgondolására is bátorítást ad. Amennyiben tehetjük, akkor folytatjuk ezt a kezdeményezést. A karácsonyi kiállítás minden évben megismételhető, és ezzel egy fórumot is szeretnénk biztosítani a budakeszi művészek számára, nem zárva ki persze más kezdeményezés lehetőségét sem. Nagyon fontos, hogy sikerült megnyernünk az ügynek a polgármester asszonyt, aki elvállalta a kiállítás fővédnökségét, és a megnyitó beszédet is megtartotta. Úgy gondolom, hogy ez a kiállítás egy olyan első alkalom volt, ami áttörést jelenthet egy újfajta városi kultúra megteremtéséhez.

Nyilvánvaló, hogy a helyi művészeknek szükségük van állandó fórumra, ahol megmutathatják magukat, s így megindulhat egy olyan társadalmi, kulturális pezsgés, ami esetleg egy helyi művésztelep vagy akár egy alkotó kör kialakításához is elvezethet.

Fontos kiinduló pontja lehet ez egy újragondolt városi kultúrpolitikának, akár Budakeszi régészeti emlékeit és a helytörténeti gyűjteményét, vagy a Budakeszin élő és alkotó művészeknek az alkotásait szeretnénk bemutatni. Minden ilyen törekvésnél kulcsfontosságú a helyszín kérdése. Persze néhány alkalommal a Kálvin teremben is meg lehet ezt oldani, de a városvezetésnek hosszú távon meg kellene fontolnia, hogy nem kellene-e teremteni egy olyan lehetőséget, épített teret, ami ezt a hármas probléma kört megoldja.

– Milyen eredményekkel zárták a tárlatot?

– A beadott műtárgyak összértéke 3-3,5 millió forint volt, amiből végül 220 ezer forint folyt be. Mészöly Zsófia alkotása volt a legdrágább, 70 ezer forint, tehát az értékesített tárgyak eladási ára nem haladta meg darabonként a 100 ezer forintot. Elkelt például annak a bevezető fényképsorozatnak az egyik darabja, ami egy erdélyi református templomnak a templomtornyát ábrázolja, és Orosz István mindkét felajánlott alkotása is. Ma leginkább a közérthető műalkotások adhatók el. Van egy művészréteg, amelyik bekerül a galériákba ugyan, de azok kihasználják a művészeket, és az értékesített képek árának csupán csekély hányadát juttatják el a művészeknek. Fontosnak tartom, hogy a Budakeszin élő és alkotó művészek érezzék a város vezetőinek támogatását, és továbbra is kapjanak lehetőséget arra, hogy munkáikat megmutathassák.

Forrás: BUDAKESZI HÍRMONDÓ

            Komjáti Orsolya

Örömmel adom közre fenti Online Újság híreként is... Igen szükség lenne egy nagyobb kiállítóteremre itt Budakeszin, de úgy gondolom az Új Városházában lesz lehetőség! Részletek a kiállításról itt a "Budakeszi Klub" és az "Együtt Budakesziért Fórum" Hírei Között található.

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia fenti Közösségi Oldalak vezetője