szatmári dalok -
életemben mindig szépet - zúg az erdő


Én kismadár létemre mire vetemedtem,
Amidőn a szalmából szemet szedegettem,
Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,
Megsebezve szárnyaim, oda vigasságim.

Számomra e kalitka el van már készítve,
Eledelem cukorral fel van elegyítve
Mégsem tetszik az élet, jut eszembe fészkem,
Százezerszer jobb volt minden, míg szabadon éltem.

Kendermagvat vetettem, de nem a mezőbe,
Forrásvízzel itattam, de nem a fenyvesbe,
Az erdőnek magvai édesebbek voltak,
A források vizei hidegebbek voltak.
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Huszárosra vágatom a hajamat, felnyergelem göndör szőrű lovamat.
Széna-szalma három napra van bele pakolva, adj egy csókot kisangyalom az útra.
A huszárnak csókot adni nem lehet, mer' a huszár nem igaz szívből szeret,
Ha a huszár igaz szívből sej-haj szeretne, maga mellé a nyeregbe ültetne.
Gyenge vagy még kisangyalom a lóra, táncol a ló te meg leesel róla,
Majd ha egyszer én ülök a sej-haj nyeregbe, táncolhat velem a csillagos égbe.
Csillagos ég merre van az én hazám, merre sirat engem az édesanyám?
Nem sirat az mer' el van már sej-haj temetve, a sírjára rozmaring van ültetve.
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Fekete tyúk szedegeti a meggyet, de semmire való legényt szeretek,
Mit bánom én, ha semmire való is, semmire való vagyok én magam is.
Mit bánom én, ha semmire való is, semmire való vagyok én magam is

Életemben mindig szépet szerettem, utoljára csúnyával kell megélnem,
No, de sebaj, ha én így érdemeltem, nem kellet vón' mindig szépet szeretnem.
Én is voltam valamikor valaki, én is tudtam a legénynek hazudni,
De mióta nem hisznek a szavaknak, elfelejtem minden csalfaságomat.

Egye meg a fene ezt a világot, életemnek felenyakára hágott,
Életemnek a legszebbik korára, öltöztetnek menyasszonyi ruhába.
Életemnek a legszebbik korára, öltöztetnek menyasszonyi ruhába.
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja?
Talán bizony Angyal Bandi sej-haj, a lovát ugratja.
Víg ő maga, víg a lova, víg a paripája,
Vígan várja Varga Julcsa sej-haj, a megvetett ágyba.
Lám, megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre!
Mert megtanulsz csikót lopni sej-haj, elhajtanak érte.
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Szól a figemadár, majd csak megvirrad már,
Gyere kisangyalom, csókold meg az orcám.
Csókold meg az orcám, százszor egymás után,
Én is megcsókolom majd a tiéd után'

Hajnalljon, hajnalljon, csak meg ne virradjon,
Hogy az én galambom jó utat haladjon
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Én Istenem adjál esőt, a lovamnak jó legelőt, hadd egyen!
A lovamnak jó legelőt, hadd egyen, nékem pedig szép szeretőt, hadd legyen.
A lovamnak jó legelőt, hadd egyen, nékem pedig szép szeretőt, hadd legyen.

Ez az utca bánat utca, bánat kővel van kirakva simára,
Az is azért van kirakva simára, jön a babám lakkos szárú csizmába'
Az is azért van kirakva simára, jön a babám lakkos szárú csizmába'
--------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------
Fekete gyűrű-fa sátor, csikós, gulyás benne táncol,
Benne táncol két katona, szépen szól a sarkantyúja.
Úgy hívják a libát Őke, szomszéd asszony lánya szőke,
Édes annak zúza-mája, piros mind a két orcája.

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia