Szathmáry Olga Ottila
Fecskék tánca

Lusta még a nap, esőfelhők gomolyognak.
Közülük néha kitekint, az égbolt szürkés-kék.
Mily magasan röpködnek a kicsiny fecskék.
Cikáznak vidáman, alig látszanak.

Csapatosan lejjebb szállnak, táncot járnak.
Űzik a fellegeket, csalogatják a napkorongot.
Nefelejcs égen bárányfelhők úsznak.
Egy gépmadár a felhők alatt ezüstösen csillogott.

Pilótája bizonyára megirigyelte fecskéimet.
Kíváncsian nézte az ébredő természetet.
Láthatta az erdőket, a lombosult fákat,
Fenyőfa tetején, a vitatkozó fekete rigókat.

Madárkáim meg sem lepődtek, tova cikáztak.
Orgona bokrai között sárga hasú cinkék bújócskáztak.
Verebek serege őket onnan lármázással kergette el.
Egy cinege kiáltotta: kiscipő,s a háztetőre röppent fel.

Megkondult a katolikus templom harangja:
felébresztette a NAPOT, kisütött fényesen.
Melegével arcom simogatja kedvesen.
Érzem mosolyom, boldog szívem dobbanása.

Kertem ős-buja füvének levelein, kalászán:
Harmatcseppek ragyognak, csillognak.
Földig hajolt ágai rózsáim, tenyérnyi virágán:
bíborán, bársonyán méhek zsonganak.
Jó így a természettel együtt ébrednem.
Szemem lehunyom, bennem nyugalom.
Hallgatom hangját csöndemnek, átjárja testem.
Őrzöm békességem, boldogságom.

Harangszó újra hallik, a végtelenbe szállt:
Várj még idő, oly kevés már a boldog perc!
Ébrenlét határán enyém a napsugártánc!
Most a pillanat időtlenné vált!

Kitágult a tér képzelem én, oly rég!
Valóság ez a pillanatnyi béke még.
Béke pillanata időn-téren átvezet:
a világmindenséggel eggyé tehet!


Budakeszi, 2012. május 31.
Szathmáry Olga Ottília


A VIDEO-klipet Király Gyulán Incy készítette - a verset Kovács Péter költő szavalta el.
Mindkettőjüknek köszönöm, hogy a nem látó embertársaink számára hallhatóvá lett Fecskék tánca versem. Irénke képi megjelenítése által pedig látható varázs lett az általam papírra vetett gondolat.

Kívánom, annak aki nézi és hallgatja a VIDEO-t hullongó hóesés közepette - alkotásuk piciny tavaszt varázsol szívetekbe: Szathmáry Olga Ottília költő