Szathmáry Olga Ottilia

Aranyősz nyara

Még aranyősz nyarunk dédelgetett.

Égi madarak suhantak alattad felhő.

Sárga rőt leveleket kergethettél szellő.

Napnak sugarai lelkeket melengettek.

Égi szárnyasok tartották csőrükben

a világmindenséget, az univerzumot.

Városligeti tóból boldogság röppent

gyermekeiket sétáltatók szívébe ott.

Sárga hasú kék cinegék lakmároztak

verebek hangosan lármáztak a fákon.

Szathmáry Olga Ottilia

Mennyország óceánja

Óceán végtelen hullámai vették ölbe

a féktelen játszadozó örömfelhőket.

Isten ecsetje kék színeket festett rá.

Mennyország óceánja Földre szállt.

Béke mennyei óceánjában fürödtem.

Ott hol a lelkek nyugalomra találnak.

Éj fátyla alatt csillag fényei gyúlnak.

Teremtőnk áldása ez a végtelen béke.

Univerzum végtelen fényévévei távolából,

pillanatnyi léptékű csak csillagpor életünk.

Budakeszi Kerekmezőn

épülő új iskola épülete,  intézménye,

avagy  egy óriási esély

a Széchenyi István Általános Iskola megmentésére

November 5-én, hétfőn este az általános iskolába várják

az érdeklődő szülőket, nagyszülőket.

Két nappal később a német önkormányzat

az Erkel Ferenc Művelődési Házban

tart fórumot  a nemzetiségi oktatásról.

A konzultációk legsürgetőbb kérdése:

 a Kerekmezőn épülő iskola

önálló legyen-e

vagy a régi SZIA része?

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekkarcolatok harca

Életednek karcolta a mély ráncok.

Lélekharcaid lenyomata arcodon.

Naponta méltóságosan viselheted.

Ezen méltóságot tőlem el ne vedd!

Léted jogán érette megharcoltál.

Barázdáit, büszkén vállalhatod!

Vállad húzza titkos súlyos átkok.

Belerogytál lettél boldogtalanná.

Mélyről lávaként izzó szerelem

tört fel hús szíved magmájából.

Szathmáry Olga Ottilia

Átölelném a mindenséget

(Juhász Ferenc

„A mindenség szerelme”

versihletés)

A mindenséget szerelmemmel betölteném!

Világűr „csillagszemű juhásza” vigyázom

lépteted útját, s minden követ elgörgetnék…

Tejútról küldöm a „Csaba Királyfi” bátorságot.

Szathmáry Olga Ottília

Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja

(Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján)

Szeretet lángja égett-kísért életutadon

Meggyújtottad vele éjente a csillagokat

Eltévedt vándort asztalodhoz invitáltad

Ülnék még álmaid „meztelen küszöbére

Együtt nézhetnénk a kerekedő holdat

Kit befogadtál „Vendég” szeretetedre

Éhes voltam, mint kicsiny gyermeked

Lelki táplálékot adtál, „zsíros kenyeret”

Szavaid nem sárba és porba hulltanak

Örökre lelkembe égtek lényed egészével

Mikor Téged átölelhettelek oly jó volt

Beleremegtem szeretetérintésed által

Lángolón szereted égjen még soká

Bennem gyújtottad, szavad bíztatott

Izzó szikrákat szórtál szavakból szét

Mennyeknek országában lantod

Tovább szól és Veled dalolunk

Körbe üljük a megrakott tüzed

Melegszünk szeretetlángodnál

Átadott fáklyád viszem tovább!

Szathmáry Olga Ottília

Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja

(Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva

halálának 5. évfordulóján)

Szeretet lángja égett-kísért életutadon

Meggyújtottad vele éjente a csillagokat

Eltévedt vándort asztalodhoz invitáltad

Ülnék még álmaid „meztelen küszöbére

Együtt nézhetnénk a kerekedő holdat

Kit befogadtál „Vendég” szeretetedre

Éhes voltam, mint kicsiny gyermeked

Lelki táplálékot adtál, „zsíros kenyeret”

Szavaid nem sárba és porba hulltanak

Örökre lelkembe égtek lényed egészével

Mikor Téged átölelhettelek oly jó volt

Beleremegtem szeretetérintésed által

Lángolón szereted égjen még soká

Bennem gyújtottad, szavad bíztatott

Izzó szikrákat szórtál szavakból szét

Mennyeknek országában lantod

Tovább szól és Veled dalolunk

Körbe üljük a megrakott tüzed

Melegszünk szeretetlángodnál

Átadott fáklyád viszem tovább!

Szathmáry Olga Ottilia

Zsarolni szerelmet

(Ütemhangsúlyos 6-os)

Zsarolni szerelmet

dühtől reszketően

csüngve láncokon,

kút mélyébe fojtott

hiábavalóság.

Szándékos tombolás.

Társát csak magához

láncoló akarnok

felsőbbrendűségtől

vezéreltetett önző,

önsorsrontó léte

kétségbe esetten.

Birtoklási vágyát

váltja erőszakká.

Szathmáry Olga Ottilia

Fájdalomvirágok  szirmain

Fájdalomvirágok szirmain

röppenni kész pillangó.

Engedd el, kit szerettél!

Hozzád úgy is visszatér.

Összezárt tenyereidben

hímporát veszített lepke

haldoklón, fátyla csupán

 fájdalomszőtt pilleszárny.